Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Borzák Tibor: Egy másik ütközet (Bártfai Szabó László két évtizedes könyvkiadási kálváriája)

illetékes bíróságnál, tehát a Budapesti Fővárosi Bíróságnál kell megindítani. A bírósági eljárás során célszerűnek tartanám, ha javasolná, hogy a bíróság a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményét kémé. Mielőtt a pert megindítaná, kérem álláspontjáról tájékoztatni szíveskedjék. — Tisztelettel: dr. Pálos György sk.”

— Ezt követően úgy döntöttem, személyesen is felkeresem az ügyben a vezető jogtanácsost, aki a beszélgetés során lényegében megismételte a levelében foglaltakat. Közölte, hogy ehhez hasonló peres ügyben korábbi bírósági állásfoglalásról nincs tudomása. Még hetekig töprengtem: mit tegyek? Számomra annyira idegen megoldásnak tűnt, hogy a bírósághoz forduljak. Szinte megdöbbentem, hogy idáig jutottam. Az országban mégiscsak a „legilletékesebb” szerv a Szerzői Jogvédő Hivatal, jogosnak ítélte igényemet. Határozottan mellém állt az ügyben. Dehát nem volt elég számomra a 16 éve tartó hercehurca? Most folytassam a bíróságon? Az Európa Kiadó igazgatója provokálta ki egyszemélyi döntésével ezt a vitát. Személyi szerzői jogom durva megsértése után most nyeljem le ennek anyagi konzekvenciáját is? Végül is úgy döntöttem, induljon el a lavina: 1985. március 25-én benyújtottam keresetemet a Fővárosi Bírósághoz. A tárgyalást 1985. május 15-ére tűzték ki. Az alperes Európa kiadó a jogi képviselettel a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének jogi irodáját bízta meg. A tárgyaláson dr. Lindner Gyula vezető jogtanácsos képviseletében dr. Kovács László jogtanácsos jelent meg, és átadta az Európa Könyvkiadó „ellenkérelmét”, melyben számomra meglepő érveléssel kérte a bíróságot, utasítsa el keresetemet, mert szerinte a kézirat nem szépirodalmi jellegű, hanem ismeretterjesztő mű, melynek díjtétele nem változott; ha szépirodalmi jellegűnek is minősülne, akkor sem jogos az igényem, mivel a módosító rendelet hatálybalépésének időpontjában (1982. október 6.) még nem fogadták el kéziratomat, vagyis a velem 1982. szeptember 13-án kötött szerződés nem jelentette a kézirat elfogadását; mivel nem volt elfogadott kézirat a módosító rendelet hatályba lépésekor, a szerzői díj 75%-ának kifizetése sem történt meg még ez időben. A tárgyaláson az alperes képviselője nem vitatta, hogy a szerződésben a szépirodalmi művekre megállapított díjtétel van kikötve, ez azonban — szerintük — nem zárja ki a téves minősítést. Kérte a műfaj kérdésében a Szerzői Jogi Szakértő Testület megkeresését. Magam részéről ugyancsak kértem a felmerült kérdésekben a testület szakvéleményét. A tárgyaláson hozott végzésben a bíróság elrendelte a bizonyítás kiegészítését. Engem kötelezett, hogy az alperes „ellenkérelmére” terjesszem elő válaszomat, az alperest pedig felszólította, hogy csatolja be a mű kéziratát és a lektori véleményeket. A végzés végén a bíróság felhívja a szakértő testületet, hogy véleményét 1985. augusztus 31-éig készítse el és annak egy példányát küldje meg a peres feleknek is. A tárgyalást követően előterjesztettem a bíróságnak válaszomat az alperes ellenkérelmére, kértem annak elutasítását, részletesen megcáfolva az alperes felvetéseit. Magam részéről a szakértő testület állásfoglalását kértem a tekintetben, hogy az 1982. szeptember 13-ai szerződés kéziratom elfogadását jelentette-e, mivel ez a vita lényege. Az ügy, mely eredetileg egyetlen kérdésre irányult, most valóban lavinává duzzadt. Ezt azonban az alperes idézte elő azzal, hogy eddig szóba se került új érvet „vetett be”, vitatva utólag és korábbi minősítésével szemben írásom szépirodalmi jellegét. A bíróság 1985. május 29-én közölte, hogy a per iratait az 1985. május 15-ei végzés értelmében a szakvélemény elkészítésére elküldte a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek. Addig is, amíg a szakvélemény megérkezik, a sors egy furcsa „fintort” tartogatott számomra, és egészen elképesztő hírek jutottak tudomásomra. 1985. szeptember 13-án egy budapesti barátom, aki tagja a budapesti Egyetemi Könyvesbolt kebelében megalakult Universitas könyvklubnak, elküldte részemre a klub 1. sz. ajánlójegyzékét, melynek hatodik oldalán történelem címszó alatt ajánlott művek között a következő könyv is szerepelt:

„B. Szabó László Az utolsó emberig Európa 85 Ft

B. Szabó László tisztként élte végig a 2. magyar hadsereg doni katasztrófáját. Előitéleteket oszlató, becsületes írás.”

71