Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Borzák Tibor: Egy másik ütközet (Bártfai Szabó László két évtizedes könyvkiadási kálváriája)
igen, akkor a magasabb díjtétel megillet. A Szerzői Jogvédő Hivatal vezető jogtanácsosának 1984. július 24-én kelt részletes állásfoglalása szerint igényem jogos, a módosító rendelet szerinti tarifa engem megillet, mert a szerződéskötés — jelen esetben — a kézirat elfogadását jelentette. A jogi állásfoglalást elküldtem az Európa Kiadó főkönyvelőjének, dr. Sármány Lászlónak és kértem, vizsgálják felül korábbi álláspontjukat és az engem törvényesen megillető jogdíjkülönbözetet fizessék ki, hogy ne kényszerüljek további lépések megtételére. Meglepetésemre Domokos János igazgató 1984. július 23-án válaszolt június 27-ei, 10 oldalas levelemre. Ebben rendkívül rosszindulatú, becsmérlő, önérzetemet is súlyosan sértő, egyes vonatkozásokban már a rágalmazás kritériumát is elérő módon és hangon bírálta írásomat. Érthetetlen gyűlölettől izzó levelét így kezdte: „Kedves Bártfai Szabó Úr! Sajnálom, hogy levelem ennyire felkavarta, de megértem lelki állapotát: bárkit lesújt, ha utólag kiderül, hogy írói fáradozása hiábavaló, hogy legjobb tudásával és tiszteletre méltó szándékával létrehozott alkotása egy tárgyilagos végső mérlegelés során nem bizonyul használhatónak.” — Dehát mit ért az igazgató „tárgyilagos végső mérlegelés” alatt? Hiszen egy teljes esztendeig vizsgálták és vizsgáltatták kéziratomat, mire elkezdődött további egy éven át a szerkesztés részletekbe menő munkája, melynek során még a tárgyban „legilletékesebb” országos intézmény, a Hadtörténeti Intézet szakvéleményét is kikérték. Miért kellett mindezen felül egy „végső” mérlegelés? Talán a két évi vizsgálódás és a Hadtörténeti Intézet szakvéleménye nem volt „tárgyilagos”? Az igazgató megmagyarázza levelében: „ ... szeretném magam is jobban megértetni saját álláspontomat, véleményemet. (...) Egyszerűen elolvastam a munkáját, és kialakítottam a magam véleményét. Azt tettem tehát, ami munkaköri kötelességem és meggyőződésem.” — Tehát a „tárgyilagos végső mérlegelés” saját álláspontjának, véleményének kifejtését jelenti. Vagyis nyilvánvalóan igazgatói jogkörénél fogva, egyszemélyi hatalmi szóval döntött az általa aláírt szerződés felbontása mellett, a rendelkezésére állott igen kedvező lektori, katonai-szakmai, irodalmi állásfoglalások birtokában és azok ellenére. Váratlan és érthetetlen döntése megdöbbentette mindazokat a belső és külső munkatársakat, akik írásom elbírálásával és szerkesztésével hónapokon át foglalkoztak. Öt gépelt oldalon át kíméletlenül ostorozta írásom szellemét, gondolatmenetét, személyes megállapításaimat: „(...) patetikus erkölcsi szónoklatsorozat. Miről? A magyar katonák helytállásáról, az örök katonai erényekről.. . fejtegetései szinte kivétel nélkül rosszak ... a többször visszatérő értékelése és okfejtése egyre elviselhetetlenebb ... az írás sajnos tele van frázissal, a hadi erények dicséretével, prédikálással . . . Nagy baj, hogy a szóban forgó kézirat irodalmi alkotás akar lenni. Az eredmény bizony sovány . . . ehhez a szerző sajnos nem ért.” — És így tovább! Bizony nem gondoltam volna, hogy az utam a Dontól majd meghosszabbodik a Budapesti Fővárosi Bíróságig. Az Európa főkönyvelőjének címzett levelemre — melyhez csatoltam a Szerzői Jogvédő Hivatal jogügyi osztályának állásfoglalását — a kiadó 1984. október 5-én közölte, hogy az állásfoglalás ismeretében sem változtatnak álláspontjukon, az igényelt jogdíjkülönbözetet nem fizetik ki, a szerződés anyagi részét lezártnak tekintik. Erre 1984. október 12-én válaszoltam. Ismét levezettem, hogy a kiadó álláspontja jogilag tarthatatlan. Ezt követően ismét a Szerzői Jogvédő Hivatal jogügyi osztályához fordultam, kértem véleményüket és tanácsukat. Eközben történt, hogy Katona Tamás 1984. november 21-én közölte, kéziratom mintegy 30 oldalnyi részletét a Mozgó Világ 1985 februári száma fogja közölni. Elküldte a részlet elé írt, számomra igen megtisztelő bevezetőjét. 1985 1985. február 4-én kaptam kézhez a Szerzői Jogvédő Hivatal vezető jogtanácsosának következő levelét: „Tekintettel arra, hogy az Európa Könyvkiadó nem hajlandó változtatni álláspontját, jogvita eldöntésére kizárólag birói út marad hátra. A hivatalnak nincs lehetősége arra, hogy a kiadót álláspontjának megváltoztatására kényszerítse. A pert az alperes lakóhelye szerint 70
