Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Borzák Tibor: Egy másik ütközet (Bártfai Szabó László két évtizedes könyvkiadási kálváriája)

ellenére, hogy könyvem kiadás alatt áll, majd akkor hiszem el, ha meglátom a könyvesbolt kirakatában. Dehát most már igazán csak a nyomdatechnikai munka van hátra. Most már baj nem történhet. Semmi okom az aggodalomra. Bizony súlyosan tévedtem. 1984. május 22-én kaptam kézhez az Európa Könyvkiadótól 4990 forintot. Az utalvány hátlapján a következő szöveg állt: „B. Szabó L. Eredeti mű 100%”. Megéreztem, hogy valami váratlan dolog történt. Tudtam, hogy a szerzőt a teljes jogdíj csak a nyomdai végszámla beérkezése után illeti meg, kivéve, ha közben a kiadó eláll a kiadástól. 1984. május 30-án Budapestre utaztam, hogy a kiadónál megtudjam, mi az oka a váratlan pénzkiutalásnak. Másfél évi kitűnő munkakapcsolatom során mindig örömmel léptem be az Európa Kiadó Kossuth téri irodáiba. Mindig, mindenki, akivel beszéltem, kedves, előzékeny volt. Most azonban nyomasztó érzés fogott el, különösen, hogy megjelenésem a titkárságon érezhető zavart okozott. Meglepett ez a korábbinál is nagyobb előzékenység. Nem sejtettem, hogy ők már tudják azt, amit én még nem: doni visszaemlékezésem mégsem fog megjelenni. Felkerestem lakásán Katona Tamást. Mélységesen megdöbbentett, amit elmondott. Hát ez megtörténhet? így megtörténhet? Szerkesztőm közölte, hogy a nyomdába küldés előtt a „nyomdakész” kéziratot elolvasta az Európa Kiadó igazgatója, Domokos János, majd ezt követően a nyomdába küldést, mindenki meglepetésére, letiltotta. Dehát hogyan? Hiszen mindenki, arra illetékes, javasolta a kiadást. A Kiadói Főigazgatóság is megadta az engedélyt, az igazgató írta alá a kiadói szerződést, Tóth alezredessel utószót is írattak, csaknem két esztendeig folyt az előkészítés, minden lektori kívánságnak eleget tettem, és most, amikor annyi munkával, belső és külső közreműködők dolgoztatásával minden készen van, most letiltás? Hogyan? Miért? — háborogtam. Katona Tamás közölte, hogy levelet írtak nekem, amit az igazgató és a főkönyvelő írtak alá, azonban — tudomása szerint — a levelet visszatartották. Meglehet, az utolsó szót még nem mondták ki. Talán vigasztalásnak szánta szerkesztőm, amikor egyidejűleg arról tájékoztatott, hogy a Mozgó Világ című folyóirat érdeklődik kéziratom iránt, ha hozzájárulok, egy kiválasztott részletet közölnének. Bekövetkezett hát a „mélypontok mélypontja”. A Katona Tamás által említett hivatalos levél kelte 1984. június 13., mely azonban csak június 20-án érkezett meg címemre és így szólt: „Kedves Szabó László,

1982. szeptember 13-án szerződést kötöttünk Önnel Az utolsó emberig c. kéziratának kiadására. Sajnálattal közöljük, hogy írását nem tudjuk kiadásra elfogadni, mert sok érdekesen és jól megírt rész mellett egészében nem mondható sikerültnek. Különösen vonatkozik ez az okfejtésekre, magyarázatokra (a helytállásról, a katonai erényekről, engedelmességről stb.), amelyekben Ön a Horthy-hadsereg szellemét kritikátlanul dicséri, sőt abszolutizálja. Ugyancsak sikerületlennek kell minősítenünk azokat a részeket, ahol Ön nem leír, hanem megjelenít, ezek bizony lapos, élettelen, dilettáns részei írásának. Mindez nagyon lerontja az egész mű értékét, melynek jó fele, kétharmada érdekes és tanulságos emlékezés. A mű kiadásától tehát elállunk és a szerződést felbontjuk. Levelünkkel egyidejűleg a szerződésben kötött alapdíjtétellel (24,31 szerzői ív á 1400 Ft) számfejtjük az Önnek még járó 15% honoráriumot. Kézirata szerkesztőségi titkárságunkon rendelkezésre áll. Ameny- nyiben úgy kívánja, azt az Ön részére postán elküldjük. Kérjük levelünk egy példányát aláírásával hozzánk visszajuttatni szíveskedjék. Tisztelettel: Domokos János sk. igazgató, dr. Sármány László sk. ig. h.”

— A számomra teljesen elképesztő tartalmú levél elolvasása után azt másolatban azonnal elküldtem a Hadtörténeti Intézetbe dr. Tóth Sándor alezredesnek, meglehetősen elkeseredett hangú levél kíséretében. Tóth alezredes 1984. július 12-én válaszolt levelemre:

„Nagy meglepetéssel olvastam levelét a kéziratára vonatkozó kiadói döntésről. Ebben a kérdésben a kiadó engem nem kérdezett meg, és a döntésről sem tájékoztatott. Éppen az Ön levelének kézhez vételekor akartam hozzáfogni az utószó módosításához, hogy megfeleljen a kéziratban eszközölt változtatásoknak az én mondanivalóm is. Megértem csalódását és elkeseredését, de fogalmam sincs a döntés okáról. Katona Tamás szerkesztővel ugyanis nem tudtam mind ez ideig kapcsolatot teremteni. Sajnálom, hogy törekvése hajótörést szenvedett. Ha sikerül valami konkrétumot megtudnom, értesíteni fogom.”

— Számos kérdés felmerül az Európa Kiadó igazgatójának utólagos kritikájával és dönté68