Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Borzák Tibor: Egy másik ütközet (Bártfai Szabó László két évtizedes könyvkiadási kálváriája)
— Elhatároztam, hogy kéziratomat felajánlom a Zrínyi Katonai Kiadónak. Ezt megelőzően szerettem volna betekinteni a 23. könnyű hadosztály naplójába — mely hadosztály alárendeltségébe tartozott századom a visszavonulás folyamán —, hogy a naplóban és a harctudósítás mellékleteiben szereplő egyes adatokkal kiegészíthessem kéziratomat. 1969. március 12-én Otta István vezérőrnagytól, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokától levélben kértem engedélyt, hogy a levéltári — említett — iratokba betekinthessek. Tájékoztattam őt írásom tartalmáról is. Otta István vezérőrnagy 1969. április 3-ai levelében válaszolt kérésemre: „Szándékát, hogy mint szemtanú és a második világháborúban a Don mentén megsemmisült 2. magyar hadsereg volt tisztje, olyan történeti-irodalmi munkával akar az olvasók elé lépni, ami politikai és más tekintetben is hasznos tapasztalatokat és következtetéseket nyújt a mának, üdvözlöm. Tőlünk telhetőén mi is segítjük az ilyen törekvéseket. Az ön által kért levéltári anyagban a kutatás engedélyéhez azonban szükséges, hogy (jelen esetben) a Zrínyi Katonai Kiadónál megbízólevéllel, vagy szerződéssel rendelkezzék.” — Tekintve, hogy az előírt feltétellel nem rendelkeztem, 1969. december 6-án levélben kérdést intéztem a Zrínyi Katonai Kiadó parancsnokához, fogadnák-e kiadás céljából elbírálásra visszaemlékezésemet, megemlítve az Otta István vezérőrnagy levelében foglaltakat is. Bedő László ezredes, a Zrínyi kiadó parancsnoka 1970. január 2-ai levelében közölte, hogy küldjem el a kéziratomat, s majd a lektori vélemények alapján értesíteni fog álláspontjukról. A kiadó álláspontjáról az 1970. március 12-i levelében értesített: „Tisztelettel értesítjük, hogy Az utolsó emberig kitartani! c. könyvével kapcsolatos kéziratát megkaptuk. Egyben sajnálattal közlöm, hogy igen érdekes és sok értéket tartalmazó művének kiadására a kiadó a közeljövőben nem vállalkozhat. — Tóth Béla alez. sk. hadtud. lekt. vez.” — A Zrínyi Katonai Kiadó döntését másolatban elküldtem Görgényi vezérőrnagynak, aki 1970. március 18-ai levelében válaszolt: „A levél, amit kapott a Zrínyitől, feljogosítja Önt arra, hogy a katonai téma ellenére, bármely más kiadóhoz fordulhasson. Ha például a Gondolathoz fordul, biztosra veszem, hogy az kiadja, de írja meg nekik, hogy a Zrínyitől milyen választ kapott. (...) Megpróbálkozhatna a Kossuth Kiadónál is, azt hiszem kapva kapnak rajta. Szombaton találkozom kiadó és folyóirat szakemberekkel, kikérem véleményüket és erről értesíteni fogom. Úgy gondolom, olyan megoldás is lehetséges, hogy valamelyik folyóirat közli folytatólagos cikkekben. Azért sietek válaszolni, hogy ne keseregjen a Zrínyi válaszán.” — A Gondolat Könyvkiadó Vállalat főszerkesztője, Kiss Györgyné 1970. április 15-ei levelében közölte: „Felajánlott kéziratával, sajnos, kiadónk nem tud foglalkozni. Valóban jelent már meg nálunk katonai kérdésekkel foglalkozó mű, azonban kiadónk elsősorban tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozik, és a saját elsőrendű profilunkba tartozó művekből is jelenleg igen nagy az anyagtorlódás” 1973—1974 — Kéziratomat csaknem három esztendeig nem vettem elő. Közeledett a doni események — a szovjet hadsereg 1943. január 12-ei és 14-ei áttörésének — 30 éves évfordulója. Arra gondoltam, ha már nem sikerült elérnem memoárom kiadását, legalább abból 30-40 oldalas részlettel emlékezzek és emlékeztessek a 2. magyar hadsereg katonáinak áldozataira. 1973. január 25-én levélben fordultam dr. Pálfy Józsefhez, a Magyarország című hetilap főszerkesztőjéhez, aki 1973. február 5-én kelt levelében kitért a kézirat közlése elől: „Köszönjük, hogy volt szíves elküldeni lapunknak a voronyezsi katasztrófáról írt érdekes és értékes írását. Jóllehet, az anyag publikálását hasznosnak tartanánk, erre mi sajnos nem vállalkozhatunk. Tizedik évfolyamba léptünk, de még soha nem közöltünk szubjektív hangú történelmi riportot — ez nem a mi műfajunk. Egyébként is az évforduló kapcsán oly sokan foglalkoztak a témával (Nemeskürty, Örkény még színműben is), hogy a magunk részéről sokadikként nem szándékozunk elővenni. Mindenesetre érdemes lenne a kézirattal 59
