Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Fábián Ernő: A racionalizmus viszontagságai (Nemzet, nemzetiség, demokrácia Jászi Oszkár gondolkodásában)

Kelet-Európábán —: ősiség hajszolása (uralomra jogosító legrégibb és legkiválóbb ősök), kiválóbbság, türelmetlenség, idegengyűlölet, megalapozatlan hitek és elképzelések, agresszivitás tekintetében, melyek alapvetően befolyásolják az egyén és közösség gondolkodását, érzelmeit, viselkedését, magatartását, nem különbözik a nemzeti kizárólagosságot megtestesítő politikai rendszer nacionalizmusától. Amikor a békeszerződések után a Dunavölgyi nemzetállamokban a Jászitól dicsért és jóval felülértékelt „demokratikus” középosztály, néhol szövetkezve vagy a megszerezhető vagyon felett vetélkedve a történelmi osztályokkal (Románia, Lengyelország, Jugoszlávia) hatalomhoz férkőzhetett, többé nem kellett magát demokratikus jelmondatokkal és ígérgetésekkel álcáznia, az elnemzetietlenítés (erőszakos asszimiláció) politikáját a homogén nemzetállam jegyében a legkíméletlenebb eszközökkel és módszerekkel alkalmazta. Egyszerűen, ahogy az a politikában lenni szokott, minden erkölcsi gátlást és megfontolást mellőzve, az elnyomottakból elnyomók lettek. A fogalmak összemosódtak a mások feletti hatalom eufóriájában: a nemzeti függetlenség egyenlő lett a szabadsággal, és elhitették magukkal, hogy a szuverén állam azonos a szabad nemzettel.

Alapvető jelentőségű Bibó István elemzése a kelet-európai államok nyomorúságáról, az egzisztenciális félelemről, a politikai kultúra és jellem deformálódásáról. Európa e térségében a nemzeti közösség birtokba vétele és az ember felszabadítása nem kapcsolódott össze. (A nemzeti tudatokban a fogalmak is összemosódtak.) Ellenkezőleg, majdnem mindenik nemzet olyan élményeket szerzett és történelmi eseményeket élt át, melyek azt a látszatot keltették, hogy a demokrácia vállalása a nemzet katasztrófáját okozhatja. A helyzetet súlyosbította a nemzeti keretek bizonytalansága. E megrázkódtatásokból született a „modern európai politikai fejlődés legfélelmetesebb monstruma: az antidemokratikus nacionalizmus:”63 Kelet-Európábán a demokrácia meghamisításának és korrumpálásának legváltozatosabb formái alakultak ki. A kultúra is elpolitizálódott. Különösen megnövekedett az íróknak, művészeknek, nyelvészeknek, történészeknek, papoknak, a „nemzeti intelli- genciá”-nak a szerepe, ők alkották „tudományos alapon” azokat a zavaros politikai elméleteket, filozófiákat, őstörténeti mítoszokat, melyek a nemzeti azonosságtudatot végképp eltorzították. Ha nem volt dicsőséges történelem, ki kellett találni, mégpedig olyant, mely igazolni tudja a területi igényeket épp úgy, mint az önálló nemzeti létet és hivatást.

Az elferdült nemzeti tudattól-nem lehet elvárni, hogy olyan demokratikus rendszert fog létrehozni, mely képes türelmi politikával a kisebbségi jogokat — főleg a kisebbségek kollektív jogait — és azok szabad gyakorlását maradéktalanul tiszteletben tartani, nem is szólva a területi és kulturális autonómiák kiépítéséről. Az antidemokratikus nacionalizmussal létrehozott politikai rendszerek egyetlen szent és küldetéses feladatot ismernek el, a mindenek felett álló homogén nemzetállam védelmét. Jászi hiába reménykedett ezeknek az államoknak „demokráciájá”-ban. Emlékiratait és leveleit e közegben nevelődött és tevékenykedő, „hamis realisták”-hoz — Benes, Masaryk, Manin stb. — küldözgette, akik a demokratikus formák között az antidemokratikus kormányzást kellőképp tudták elrejteni, az erőszak alkalmazását a külszín alatt.

E térség nemzetei és nemzetiségei a kulturális és politikai hagyományok teintetében is ' különböznek egymástól. Két jól elhatárolható fejlődési régiót lehet egymástól megkülönböztetni, a közép-európait — Magyarország, Csehország, Lengyelország — és a balkánit, ahová a többi államok tartoznak, a választóvonalat, kifejezően, a nyugati és a keleti kereszténység elterjedése vonja meg. A balkáni régiót egyáltalán nem, vagy csak részben érintették a gondolkodásmódot, mentalitást, viselkedést megújító és átalakító európai szellemi mozgalmak; humanizmus, reformáció, felvilágosodás, minthogy a bizánci szellem és ortodoxia sem tudott behatolni a közép-európai népek — magyar, cseh, lengyel, horvát, szlovén — kultúrájába. Az eltérő, egymáshoz kevésbé hasonló történelmi múlt és hagyományok a nyugati demokratikus fejlődés vívmányait nem azonos módon és formában asszimilálták. A kulturális és antropológiai egyezések és eltérések ismerete nélkül nem érthető meg e térség népeinek gondolkodásmódja, viselkedése, magatartása, főleg a politi53