Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Fábián Ernő: A racionalizmus viszontagságai (Nemzet, nemzetiség, demokrácia Jászi Oszkár gondolkodásában)

séges birodalmában.”40 A Tanácsköztársaság a „dolgozók önrendelkezési jogát” oly értelemben ismerte el, hogy a dolgozók teljesen önállóan intézkedhetnek a nyelvhasználat és a művelődés ügyeiben, a burzsoáziát és a többi ún. kizsákmányoló osztályokat azonban kizárta a választójog és a többi alapvető állampolgári jogok gyakorlásából. Mintha az alapvető szabadságjogok nélkül beszélni lehetne a nemzetiségi kérdés rendezéséről. Az Alkotmány „szabad népek szabad szövetségének” nyilvánította a proletárállamot, de föderatív formáról nem volt kialakult terve. A valóságban a Tanácsköztársaság centralizált diktatórikus államként funkcionált.

V. I. Lenin bírálta Buharin és Pjatakov ultrabalos okoskodását a proletár önrendelkezésről, mert nem veszi figyelembe a nemzetek fejlődését, a proletariátus bonyolult, időben jóval kiterjedtebb differenciálódását a burzsoá elemektől és azt a látszatot keltheti, hogy a bolsevikok saját rendszerüket másokra akarják erőszakolni. A nemzetek önrendelkezését azért kell elismerni és alkalmazni, mert az jobban elősegíti és meggyorsítja a dolgozók önrendelkezésének eljövetelét. A cél ugyanaz: a nemzetek egyesítése a proletáregység alapján. Az osztályszempont meghatározza a nemzetit, ha nem lesznek antagonista osztályok, a nemzeti és nemzetiségi különbségek fokozatosan eltűnnek, kialakul az egységes dolgozó nép. A bolsevikok soha nem fogadták el a nemzetiségi autonómiák, önkormányzatok létjogosultságát, mert akik azt akarják elérni — ausztromarxisták —, a nemzetiségi kérdést nyelvi és kulturális kérdésre szűkítik le, az osztályok feletti kultúra jelszavával. Lenin nem titkolta, hogy az önrendelkezés a szocializmusban nem jelent különállást, egészen pontosan: „A különállás mellett egyáltalán nem agitálunk. Általában véve a különállás ellen vagyunk.”41 Lenin szüntelenül hangoztatta, hogy a nemzetek egymáshoz való közeledése és egyetlen családba való egyesítése az egyetlen járható út. „A proletárpárt minél nagyobb állam megteremtésére törekszik, mert az előnyös a dolgozóknak, arra törekszik, hogy a nemzeteket egymáshoz közelebb hozza és idővel egybemossa, de ezt a célját nem erőszak, hanem kizárólag valamennyi nemzet munkásainak és egész dolgozó tömegének szabad testvéri szövetsége útján akarja elérni.”42 A föderáció is csak átmeneti forma a dolgozók egyesítése felé.

Nem szorul argumentumokra, hogy az olyan autonómia, melyet a központi kormány, a centralisztikus politikai akarat irányít, nem lehet igazi autonómia, az önkormányzat, mint a közösség szabad akarata és önrendelkezése, elveszti értelmét és lehetőségét. A nemzetiség (vagy nemzeti kisebbség) továbbra is kiszolgáltatott helyzetben marad, az engedményeket vagy a jogokat bármikor visszavonhatják.

Az osztályszempontú szemlélet „fejlettebb” változata szerint, amikor a kizsákmányoló, kibékíthetetlen érdekű osztályok megszűnnek, s kialakul a munkásosztály, dolgozó parasztság és értelmiség társadalmi struktúrája, ezek az osztályok fokozatosan egymáshoz fognak közeledni, azonos életcélokat, érzelmeket, magatartásmintákat, gondolkodásmódot sajátítanak el, melyeket a közös világnézet fog egységbe, a nemzetiségi különbségek — nemzet és a nemzetiségek közötti különbségek — pedig fokozatosan alárendelődnek, és elvesztik jelentőségüket. A társadalom homogenizálódik. (Most nem foglalkozhatunk azzal a kérdéssel, hogy az említett társadalmi struktúra sehol sem alakult ki. Az ideológia valami olyant tételez, ami nincs.)

Ezzel az osztályszempontú ideológiával a nemzeti kisebbségek beolvasztását úgy lehet feltüntetni, mint megállithatatlan folyamatot. A nemzeti kisebbségek a homogenizálódó társadalomban nem lehetnek különálló csoportakarat hordozói, s a nemzetiségi — mindezt hegelianusan is ki lehet fejezni — magasabb fokon, az egységes, homogén kultúrában tételezhető és ragadható meg.

Az egyre gyarapodó tanulmányok és tudományos elemzések kevésbé vagy egyáltalán nem foglalkoznak Jászi marxizmus-bírálatával, pedig enélkül nem alkotható átfogó és hiteles kép elméleti és politikai tevékenységéről.

Már Jászi korában nem volt helyénvaló, hogy Marx és iskolája nem látott szorosan vett gazdasági törvényeket, hanem csupán múló relativitásokat, vagy az, hogy a marxizmus az eszméknek semmi önálló szerepet nem tulajdonít, a vallási, erkölcsi, jogi, filozófiai, művé49