Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Fábián Ernő: A racionalizmus viszontagságai (Nemzet, nemzetiség, demokrácia Jászi Oszkár gondolkodásában)

A marxisták, szociáldemokraták a nemzetiségi kérdést kimondottan az osztályviszonyok és a forradalom látószögéből értékelték. A forradalom elhozza a beteljesedést (= megoldást): a nemzetiségek felszabadulását a történelmi osztályok és a burzsoázia gazdaságitársadalmi uralma alól.

Lukács György is — útban Hegeltől Marx felé — hozzászólt a nemzetiségi kérdésről rendezett vitához (1918).37 Szakítván a „metodikai monizmussal” és egyszínvonalúsággal, azt kutatta, hogy milyen tételezésben van „otthon” a fogalom, az objektív vagy az abszolút szellem színvonalán. Az objektív szellem színvonalán aktuális történelmi és társadalmi valóságra vonatkozhat a tételezés, az abszolút szellem színvonalán viszont „történelem és társadalomfelettiséget” jelent. Az osztály és nemzetiség mint „szociológiai alakulatok” érthetők meg. Otto Bauer meghatározását — Schicksalsgemeinschaft erwachsende Charaktergemeinschaft — Lukács azért nem tartotta helyénvalónak, mert a nemzetiségi tagozódást erőteljesen keresztezi az osztálytagozódás. A nemzetiséget is, akárcsak az osztályt, csak valamiért folytatott küzdelemben „értelmezhetjük adekvát módon” mint egységes csoportakarat hordozóját. Az osztályprobléma a „nemzetiségi probléma szociológiai priusza”, minden nemzetiségi küzdelem — iskola, közigazgatás, bíráskodás, nyelv — elválaszthatatlan az „osztály összeütközésektől”, történetileg és konkrét helyzetekben is az osztályalakulatokra vezethető vissza, ezért nem túlzás a baueri megfogalmazás — Nationaler Hass ist transformierter Klassenhass.

A kultúra fogalma egyedül az abszolút szellem színvonalán van „otthon”. Tehát, a nemzeti kultúra fogalma is csak az abszolút szellem színvonalán tételezhető, de a szubjektív kultúra nem tekinthető a nemzetegységet létrehozó egyetlen elvnek. Ezért a kulturális nemzetegység fogalma egyáltalán nem fedi a szociológiai nemzetét. A szubjektív kultúra demokratikus felfogásából természetszerűleg következik, hogy minden ember birtokába jusson azoknak a lehetőségeknek — mivel ontológiai lényegénél fogva lehet a kultúra alanya —, amelyek ennek az aktusnak megvalósítását biztosítják.

E bonyolult elmélkedés után következik Lukács György mondandójának lényege: „A szubjektív kultúrában tételezett nemzeti a maga igazi vonatkozásában a szociológiai valósága, tehát mint Sollen és mint feléje haladó politikai program egyedül a szocializmusban jut kifejezésre (ott sem mindig a kellő világosságban és élességgel): minden más állásfoglalás csak ideologikus elhomályosítását adja a valóságos tényállásnak.”38 Minden nemzeti vagy nemzetiségi probléma lényegében osztályprobléma.39

Lukács Györgynek az októberi oroszországi forradalom nem pusztán történelmi eseményt jelentett, hanem olyan millennium beköszöntét, mely elhozza az „új királyságot”, az ember teljes felszabadítását. A forradalommal az emberiség megtette az első határozott lépését, hogy megmentse önmagát és olyan rendet fog teremteni a régi helyén, melyben a szellem ismét uralkodni fog. E messianizmussal összefüggésben értékelhetjük Lukács György hozzászólását a nemzetiségi kérdéshez.

A demokraták — köztük Jászi Oszkár — nem utópiákban gondolkodtak, még akkor sem, ha elképzeléseikben kimutathatók utópisztikus elemek. Ők legalább az eszményi lehetőségekre és nem az eljövendő beteljesedésre alapoztak, s főleg nem emelték az osztályszempontot a kizárólagosság rangjára mint egyetemes „megoldását” a demokráciának és a nemzetiségi kérdésnek.

A háború alatt és után kikristályosodó proletárelmélet a nemzetiségi kérdésről kellő világossággal és élességgel, hegelianus fogalmak nélkül, pragmatikus egyszerűséggel jelölte ki a teendőket.

Az osztályszempont a legkirívóbban a Buharin és Pjatakov által proletár önrendelkezés elvében fogalmazódott meg. E szélsőséges tézis a nemzeti kérdésben a nem proletár osztályokat teljesen kizárta az önrendelkezésből és a demokratikus jogok gyakorlásából. A Tanácsköztársaság idején Kun Béla — Buharin és Pjatakov hatására — az önrendelkezési jogot olyan fikciónak deklarálta, mely a proletariátus egyesítése és a nemzeti határok mellőzése helyett az elkülönülést szorgalmazza. „A mi célunk — írta — egy nemzetközi szovjetköztársaság mint átmeneti forma a nemzetközileg megvalósított szocializmus egy48