Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Fábián Ernő: A racionalizmus viszontagságai (Nemzet, nemzetiség, demokrácia Jászi Oszkár gondolkodásában)

mint a felszínes egynyelvűség, mely alatt a „poliglott népek nyomora és jogtalansága lappang.”26

Ismert, hogy Jászi milyen erőteljesen követelte az általános választójogot, az állam és egyház szétválasztását, a közoktatás államosítását, a kötelező népbiztosítást, a hitbizomá- nyok eltörlését, az egyházi javak szekularizációját, a földosztást, mindenfajta monopólium megszüntetését, a tan- és gondolatszabadságot, mert a reformok nélkül nem valósulhat meg a társadalom önigazgatása, a szabad vállalkozáson alapuló demokrácia. Mint meggyő- ződéses híve Henry Georges tanainak, a földérték-adó bevezetését össze tudta kapcsolni a radikális földreformmal.

Jászi következetesen védelmezte az individualizmust. Amikor Szabó Dezső új kollektív dogmát követelt a részeire szakadó emberiségnek, és a szabadverseny-demokráciát a világtörténelem legfertelmesebb bullájának titulálta,27 Jászi azonnal reagált, elismerte, amit Szabó Dezső a parlamentarizmus hibáiról, a papramorgó libre pensée tehetetlenségéről, az Übermensch morálról, boudoir esztétikáról írt a „szép és lendületes” cikkében. Mégis az „új, megváltó vallás” csak az individualizmus szabadságszelleméből jöhet létre, a Déclaration des droits de 1’homme alapján, mely a „haladás és a forradalom” morálja. A munka, emberi egyéniség, jogegyenlőség, szolidaritás, szabad kritika, az alkotás és a szerelem hedonikája, mind az individualizmus fegyvertárából kerültek ki, s aki ezeket az értékeket tagadja, megnehezíti, hogy valaha a „tett és a gondolat igazi Übermensche-i” vállalhassák fel a latifundiumok és a bankok poseudo-egyéniségeinek szerepét. A mai társadalom — irta Jászi válaszcikkében — nem a szabad verseny társadalma.28 A háború után — a katasztrófa igazi okozóival — a soviniszta nacionalizmussal, a védővámrendszerrel, az önző kapitalista érdekcsoportokkal, az erőszakos asszimiláció politikájával kell leszámolni.

A demokráciának eszmei és lelki feltétele az egyén autonómiája. A „wright or wrong — my contry” épp oly romboló és demokráciaellenes, mint a „wright or wrong — my class” proletáretikája. Ez a ferde okoskodás az erkölcsi öntudatot, a szabad cselekvést és az egyetemes emberszeretetet bénítja meg. A saját közösségen kívül — nemzet, nemzetiség, osztály — minden jogtalanság, erőszak, igazságtalanság, csalárdság szabad és „erkölcsös”, de a közösségen belül az egyénnek nemcsak „önfeláldozónak” kell lennie, hanem önként, a kritika szabadságát és az önvizsgálat igényét is megtagadva, a közös akaratba kell olvadjon. Ezzel az erkölcsi relativizmussal a szabadságjogok és intézmények kiforgatódnak lényegükből, lehetetlenné teszik az „erkölcsi praxis” érvényesítését a politikában. Jászi szerint a tömegdemokráciát nem megszüntetni vagy helyettesíteni kell, hanem reformálni. Különösen a háború és a forradalmak után mind erőteljesebben szorgalmazta a „szellem reformját”, a demokrácia intézményeinek megtisztítását a relativizáló csoportérdekek befolyásától, a materialista hedonikától, mindenfajta öncélúságtól és kizárólagosságtól.

Az individualizmus és az egyén autonómiája mellett Jászi demokrácia-elméletének egy másik eszmei pillére a természetjog. S ez nemcsak a fiatalkori írásaiban mutatható ki, hanem a későbbiekben is. A természetjog „nem puszta fantazma vagy álmodozás, hanem az emberi létnek alkotó tevékenysége. Egész kétségtelenül léteznek az emberek között olyan viszonylatok, melyeknek igazságát vagy igazságtalanságát minden nem korrumpált s elegendően kifejlett emberi lélek olyan világosan felismer, mint Euklidesznek akármelyik tételét.”29 Mannheim Károlynak is azt fejtegette, bírálva azokat az elméleteket, melyek az egyéniséget kinullázzák”, hogy az emberi természetben olyan alapvető és változatlan réteg van, amellyel szemben a politika nem számíthat sikerre.30 Egy másik levélben még határozottabb. Az emberi jogokat egy „új Természetjog erejével hirdető világnézet nélkül a nemzeti és osztályellentétek még jobban ki fognak éleződni.”31

A lex naturat Jászi eredeti értelmében fogadta el, mint minden tételes jogtól — önkényes tételezéstől — független, és azt megelőző normát. Az igazságosság a természetben immanens, ezért az ember e normákat felfogja, megérti, de nem alkothatja vagy módosíthatja. A természetjog lényegi elemei közé tartoznak a szabadságjogok, a legitim tulajdon és a felette való rendelkezés, s elvileg a szabad verseny is.

46