Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium IV. (Fordította: Szenyán Erzsébet)
XI. 7. Kulisiewicz rajzainak kiállítása az egykori testőrségi palotában, a Kordegardá- ban. A nagy művész a „Felégetett tájak” (1979—81) című ciklussal búcsúzik tőlünk. Ha ezt a képet viszi magával lecsukódó szemhéja alatt... Szomorú ez. A rajzokon csak két szín létezik: a fekete és a fehér, de a fekete nyomasztó túlsúlyával. A nap — ha egyáltalán föltűnik — sötét, halott. Itt minden olyan megkövesedett, dermedt, mozdulatlan. Nincs fény, nincs hang. Csak szörnyek vannak, dinoszauruszok, őslények, ET. Megdermedt hullámok. Partra vetett hordalék. Minden olyan ijesztő, hideg, idegen. A világ közömbössége és hallgatása a legmegdöbbentőbb ezeken a rajzokon. Kulisiewicz olyan tájakat mutat nekünk, melyekből nincs kiút, melyekben el kell tévednünk, s melyekben végül is elpusztulunk. Én már ott vagyok — mintha ezt mondaná a 85 éves művész —, s amit néztek, az az én, túlvilágról küldött tudósításom. Idős ismerőseim kétféleképpen hagynak el: vannak, akik a temetőbe távoznak, s örökre elhagynak. Mások ugyan életben vannak még, de elveszítettem velük a szellemi kapcsolatot. Olyanok, mintha nem vennék tudomásul, hogy az idő múlásával mindannyian gyarapszunk években, tapasztalatokban, gondolatokban. Húsz-harminc év előtti nyelven beszélnek, s ugyanilyen megkövesedett módon gondolkodnak. Nem is tudom, mit válaszoljak, mit mondjak nekik. Ezeknek az embereknek a tudata fotóobjektívre emlékeztet, melyben csak egyszer nyílt ki a zár. A film rögzített egyfajta képet a világról, a zár örökre lezárult, s már úgy is maradt. A két háború közti időszak két kiemelkedő lengyel filozófusa: Karol L. Koninski és Boleslaw Micinski. Fiatalon haltak meg (mindketten 1943-ban), vagyis egy évvel korábban, mint ugyanezen korszak két nagy lengyel költője — szintén a világháború áldozatai — Krzysztof K. Baczynski és Tadeusz Gajcy. Mennyire másként ápoljuk ezeknek az embereknek az emlékét! Baczynski és Gajcy neve közismert, verseiket a fiatalok memoriterként tanulják. De ki hallott, a filozófusok szűk körén kívül, Koninskiról vagy Micinskiról? Ki adja ki újra a könyveiket, és mikor? A költészet a mi múzsánk, nem a filozófia. A hangulat, az érzelem közelebb áll hozzánk, mint a kritika, az elmélkedés. Az élményeket többre tartjuk, mint az elmélyült gondolkodást. Kissé átírva Mickiewiczet: „Az érzés és hit erősebben hat ránk, mint a bölcs nagyítója és szeme.” Bizony így van ez, és ebben nincs változás. Minél magasabb célt tűzöl magad elé, annál magányosabb leszel. A mazochista mennyországa a pokol. A valódi mennyországban a mazochista embertelen kínokat élne át. 1886 — mihez lehet kapcsolni egy ilyen évszámot? Kifejezéstelen, lebegő évszám, nem kapcsolódik semmiféle fordulóponthoz, semmiféle emlékezétes dátumhoz. Már messze van a nagy 1848-tól, s még messze a nagy 1914-hez. 34
