Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium IV. (Fordította: Szenyán Erzsébet)
Kölnből 1984 A kölni dóm: lenyűgöző. Leigázott, meggyötört, formák, vonalak, oszlopok hatalmas fűzőjébe préselt kövekből emelt kolosszus. Roppant erejével és nagyságával megszédítő sztalagmit. Párkányok, csúcsívek, boltozatok sűrű dzsungele. Hatalmas tömeg, mely megbénít, megsemmisít, térdre kényszerít. Bent — kongó üresség: homályos, hűvös sivatag. Szinte senki sem jön ide. Néha betéved egy-egy turistacsoport, hogy pillantást vessen az oltárra, a szobrokra, a színes üvegablakokra. Az ősz sekrestyés föl-alá jár egy persellyel, oszloptól oszlopig, kimért, kemény léptekkel — akár egy őrszem. Rázogatja a perselyt — a persely könnyű, üres, nem zörög benne semmi. A dóm előtti téren: négy, egymásnak háttal álló, mozdulatlan ember; egymás kezét fogják. Olyanok, mint egy emlékmű, egy happening-szobor, pillanatra mozdulatlanná merevedett tömb. A nyakukba akasztott táblákon jelszavak. Tiltakoznak valami ellen, harcolnak valamiért. A téren céltalanul föl-alá mászkáló emberek közt azonnal fölfigyel az ember a zárt, tömör, erős alakzatra: érthető: akik harcolnak, tele vannak feszültséggel, ez a feszültség megkülönbözteti őket a többiektől. Tekintetük egy pontra összpontosul. A mi reagálásunk — akár közömbös, semleges, akár ironikus — egyáltalán nem érdekli őket. Ha félreállunk, nem csatlakozunk, ez azt jelenti, hogy még nem vagyunk elég érettek, még alacsonyabb szinten állunk, még hosszú utat kell megtennünk, melyet ők már megtettek. S az előttünk álló út biztosan ugyanaz az út lesz, s ugyanoda fog vezetni, ahova az övék. Hisznek ebben, különben nem állnának itt. Száz méterrel távolabb kezdődik a téboly, a színes ceremónia, a nagy misztérium! Ez a Hohestrasse — a város legnagyobb bevásárló utcája. Otthagyjuk a dóm komor misztikáját, a harcosok hajthatatlan tiltakozását, otthagyjuk az imát és a harcot, elmerülünk a tömegben. Mert a Hohestrassén végeláthatatlanul hömpölyög a sűrű tömeg. Hömpölyög a körmenet-folyam. Az emberek összepréselődve, fölvillanyozottan, izgatottan mennek egymás mellett. Érezni, hogy ugyanaz a várakozás, ugyanaz a belső kényszer köti őket össze. Ez a körmenet sosem jut el a dómig, pedig az itt van a közelben. Ez a körmenet ugyanis más isteneknek hódol, akiknek tágas és gazdag panteonja neonoktól, reflektoroktól, tükröktől, réztől, nikkeltől ragyog. Az utca egész hosszában, egymás mellett sorakoznak szentélyeik: C A KAUFHALLE HANSEN BOECKER PARISCOP MALKOWSKI FOTOQUELLE DUGENA LANGHAROT GETTNER Ezekben a bazilikákban, ellentétben az elnéptelenedett dómmal, tömeg van, lázas izgalom; az emberek belső ösztökélése, a vásárlási ceremóniába való teljes bekebelezése, elmerítése zajlik itt: a fogyasztói világ vallása, hajtóereje és liturgiája, folytonosan ismétlődő legfőbb aktusa ez. 35
