Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium IV. (Fordította: Szenyán Erzsébet)

A politika bizonyos egzisztenciális szint alatt elveszti jelentőségét, elveszti értelmét. Etiópia ősszel szocialista országgá nyilvánítja magát. Ugyanakkor ebben az országban nyolcmillió embert éhhalál fenyeget. Csakhogy itt mindig tömeges volt az éhhalál. A hagyományos társadalmak esetében a modem politika nagyon külső, felszínes dolog.

Az Amerika Hangja hírül adta, hogy az Egyesült Államokban felfedezték a malária elleni oltóanyagot. A világ most új energiakészletekkel gazdagodik, melyeket idáig a malária nyelt el.

De kinek van szüksége erre az energiára?

Van értékhez kapcsolódó hazafiság.

Van pénzhez kapcsolódó hazafiság.

Van földhöz kapcsolódó hazafiság.

A nép jellemzője: a szóhoz fűződő vallásos viszony. A szó — Isten Szava. A szót szó szerint fogadja el. Komolyan, áhitatosan.

Ha valaki grafomán, ez a tulajdonsága (vagyis az ízlés, a mérték hiánya) nemcsak írás közben nyilvánul meg, hanem mindenben, az illető magatartásában, egész életstílusában is.

A butaságról: a butaság a szellemi sötétség, kábultság, az agy elborulásának egyik fajtája. A lelki kór határát súroló állapot. Ha buta emberrel beszélgetünk, az az érzésünk, hogy elmebeteggel van dolgunk.

Napjainkat uralja, mérgezi a politika. Előbb vagy utóbb minden beszélgetés a politikára terelődik. Ezen az égbolton a politikai személyiség a legfénylőbb csillag. A politikának olyan teljhatalma van, hogy még az az állítás is, miszerint „nem értek a politikához” vagy „nem érdekel a politika” teljes egészében politikai állásfoglalás, mert az opportunizmus kifejezője (az opportunizmus pedig politikai kategória). A politika lényege ugyanis az, hogy állandóan kitépi az embert a semlegességből, elkergeti a senki földjéről, s arra készteti, hogy állást foglaljon, nyilatkozzék, csatasorba álljon stb.

A diktatúra örök jelenidejűség, ugyanazon magatartások szüntelen újratermelése.

Minden rendszerben van ésszerűség, ennek alapján működik a rendszer. Nem lehet az egyik rendszer racionalitását egy másikéval összeverni. Ez abszurdum. Ezért elsősorban is azt kell megállapítani, hogy mi egy adott rendszer racionalitásának lényege.

Minden rendszer hatékony saját logikai rendszerén belül. Ha nem volna így, nem létezhetne.

Ha a racionalitást tekintjük osztályozási szempontnak, a rendszereket három csoportba sorolhatjuk:

1. — a fő cél az egyensúly megőrzése,

2. — a fő cél a javak növelése,

3. — a fő cél a hatalom növelése.

31