Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium IV. (Fordította: Szenyán Erzsébet)

A hatalmát növelő rendszer néhány jellemzője:

a) — a tömegek energiája a létminimum biztosításáért folytatott harcban merül ki,

b) — minden ember potenciális bűnöző, bármikor megvádolhatják, elítélhetik,

c) — a kontraszelekció elve érvényesül (a fő szempont a lojalitás, nem pedig a képesség),

d) — működik a részvétel törvénye, vagyis a status quo fenntartásában való részleges érdekeltség törvénye,

e) — nincsenek állandó játékszabályok a hatalom növelésének szabályán kívül,

f) — követelmény az állandó offenzíva stratégiája,

g) — a nyelvben a visszájára fordított jelek szabálya uralkodik,

h) — inerciára való hajlam figyelhető meg — az erőtlenség állapotába való visszatérésért kifejtett állandó erőfeszítés hajlama.

A hatalom itt olyan helyzetet teremt, hogy mindazt, ami jogosan, természetes módon jár nekünk, privilégiumként fogadjuk el, úgy érezzük, hogy kitüntettek; köszönetét mondunk, örülünk, eldicsekszünk másoknak, és ahelyett, hogy sértve éreznénk magunkat (mert közben koldulnunk kellett, borravalót adtunk, elviseltünk egy sor megaláztatást) — megkülönböztetett embernek érezzük magunkat!

A privilégiumokat helyi értékkel is mérhetjük, mely nem feltétlenül konkrét, materiális érték. Egy átlagamerikai lakóháza pl. — ha mondjuk, Guineába helyeznénk át — a köztársasági elnök palotája is lehetne.

A totalitárius államokban fontos, metariálisan sokszor nem mérhető privilégiumok közé tartozik a biztonság érzése, melyet a hatalmi elithez való tartozás nyújt. A törvény fölött állni. Úgynevezett különleges jogosítvánnyal rendelkezni. Mindez megóvja az illetőt azoktól a mindennapi keservektől, melyeket mindazok kénytelenek átélni, akiknek nincs ilyen jogosítványuk.

Etika az elektronika korában. A hazugság új méreteket ölt: egy magánlevél, ha hazugságot tartalmaz, egy (esetleg néhány) embert csaphat be. A tévé hazug hírei akár milliárd embert is becsaphatnak.

Emlékezet nélküli társadalmat akarnak létrehozni. Ebben az esetben ugyanis büntetlenné válik a hazugság: nem számít, mit mondtak, mit ígértek akár csak tegnap is. Az emlékezet hiánya szabad teret nyit a hazugságnak.

Figyelmemet fölkeltette egy, akár tipikusnak is mondható, fiatal férfi — mostanában gyakran látom. 25—30 éves lehet. Külseje eléggé gondozatlan, színes, kigombolt, kétes tisztaságú inget visel. Minden olyan slampos ebben az emberben — a ruházata, a mozgása, a beszéde, mások iránt tanúsított magatartása. Fiatal kora ellenére hízásnak indult, pocakot eresztett.

Nem szívesen ismerkedik, nehezen lép ki közvetlen ismerősei, rokonai köréből. Ebben az egészben az arc a legfigyelemreméltóbb, legfőbb jellemzője a kifeje- zéstelenség, érzéketlenség. Mintha légüres térben lebegne, valahol két ismeretlen pont között. Semmit sem közöl.

Vajon az ilyen karakter nélküli arc mögött karakter nélküli ember is rejtőzik, aki mindenre képes? Van az ilyen arcban valami nem eléggé meghatározott, nem

32