Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (VI. Szent Iván hava, esszésorozat)
1989/6) mondja Cioran: Hitler részéről „abszolút agyrém volt azt elképzelni, hogy a Herrenvolk eszméjére világbirodalmat lehet építeni. A kommunisták rendkívüli ügyessége abban rejlik, hogy ők az egyenlőség eszméjének segítségével kívánják uralmuk alá hajtani a világot. Ez zseniális gondolat...” A szekvenciát egészíti ki — a filozófiai háttér fölrakásával — Nyikolaj Bergyajev (ugyancsak júniusban megjelent könyvében kifejtett) rendszere, mely azt a szellemi folyamatot kíséri végig, amelyik politikailag a bolsevizmusban kapcsolódott össze azzal a jellegzetesen orosz gondolkodásmóddal, hogy az eszmék kellő elszántsággal megvalósíthatóak. Ami gyökeresen szemben áll az európai gondolkozásnak azzal a jellegével, hogy sohasem az a kérdés, vajon egy eszmét megvalósítanak-e valamiféle erők, vagy nem valósítanak meg; a nyugat-európai gondolkodásban és gyakorlatban ugyanis mindkét változat csak csődhöz vezethet. A kérdés ugyanis a megvalósw/ás (és nem a megvalósítás, netán meg nem valósítás). 2.6. Nagy Imre koporsójánál, önfeláldozásának immár rejtegethetetlen napvilágánál egy hosszú korszakot véglegesen a múltnak adva át leplezte le magát az a „kegyetlen zsenialitás”, amely az egyenlőség eszméjébe öltözött egy diktatúra hegemóniájának megvalósításáért. 2.7. Ötvenhat szabadságharcának káoszában (mint egy forradalomban bennelé- vők mindig is) maguk az élenjárók sem látták át, hogy valójában minek a részesei. „. . . a mi köreinkben egyszerűen SENKI nem volt a szó eredeti, szigorú értelmében forradalmár. Szelíd humanisták voltunk mindannyian. Pusztán csak reformerek. A magyar forradalom vezetőiben a fennmaradási ösztön egyenlő volt a nullával. Amint arról lett volna szó, hogy nemcsak tárgyalni kell, hanem keményen gyakorolni a hatalmat, és ennek érdekében ÖLNI, abszolút nem működtek az ösztönök . . . Mert 56 egy morális mozgalomból indult — ennek megfelelően moralisták lettek a vezetőivé. És moralistáktól várni, hogy vaskézzel sikerre vigyenek egy forradalmat, ez merő badarság. Hát egy Nagy Imrétől várni, hogy vérfürdőt rendezzen az ellenség soraiban?? ...” (Csalog Zsolt hat év előtti beszélgetése Heltai Györggyel, a Nagy Imre-kormány Amerikában élő külügyminiszter-helyettesével.) De a maga életét Nagy Imre oda tudta adni. Áldozata, amellyel elszakadt az önmagát az egyenlőség (ily módon megalázott) eszméjével elfedni próbáló diktatúrától, és a halálig vállalta, az egyenlőség eszméjének megvalósítására kísérletet tevő demokráciát, azért oly súlyos erkölcsi tett, amely a magyar történelmen túl a század Európájának sorsára is hatással lett. (Kinagyított pillanatok az időmikroszkóp alatt) 3. Aki egy nappal, egy héttel, egy évvel, tíz évvel, száz évvel 1989. június 16-a után nézi a Hősök terét, a temetői szertartást megörökítő filmfelvételeket, az ne feledje el, hogy a gyászdemonstráció minden másodperce mögött, mindvégig annak a feszültsége sűrűsödött, hogy vajon nem robban-e ki ott a téren egy új felkelés, nem történik-e provokáció, nem szólalnak-e meg a fegyverek. 3.1. Honnan ez az áradó méltóság a téren? Évtizedeken át a jelszavas, ütemes tapsokkal kísért kulisszahasogató, mindent igazoló hangzavar. Most a nesztelen jelenlét, mint a belső szabadság elemi fokozata. 3.2. Engem valóban az érdekelt elsősorban, hogy mi játszódik le belül a negyed- millió emberben (és a többi millióban, akik egyidejűleg a televízión nézhették a búcsút). Azt hiszem a többségnek a lehetőség keltette döbbenet, a hitetlenség 23
