Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (VI. Szent Iván hava, esszésorozat)
Sándor Iván Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő) 6. Szent Iván hava I Á. JL z idő halad tovább akkor is, ha senki sem tudja követni”) ' 1. Februárban még Füst Milánnak a forradalom elesettjeire emlékező soraiból idéztem; a lombokkal frissen beborított sírokról írt 1956. november 2-án; visszaemlékeztem a kérdésére: ha a gyászoló szív parancsainak eleget tettünk, „majd meglátjuk, hogy mi lesz”. Hát, mi lett? 1.1. Egy (bármikor) megtörtént esemény nemcsak annyi, mint amennyi önmaga; magába foglalja saját előtörténetét, hatását, következményeit is. Nagy Imréék és a több száz forradalmár újraeltemetése a históriai geometria meghatározott pontja, ameddig el kellett jutni, s ahonnan most újabb pontra gördül tovább az idő. A mát, mint jelent ez az egész történeti folyam együtt határozza meg. 1.2. „A lekésett és visszamaradt tudatok, amelyek a múlt valamely töredékébe ragadtak, természetesen a történeti időt nem tudják késleltetni. Az idő halad tovább akkor is, ha senki sem tudja követni. Az egyes ember számára azonban a késés egy ponton katasztrofálissá lehet. Miért? Mert alig képzelhető el nagyobb katasztrófa, mint ha valaki a reális történeti időn kívül él. Akkor ugyanis üres és hazug világban él, amelyben semminek sem az az értelme már, amit látni és megállapítani vél, hanem valami egészen más.” (Hamvas Béla) 1.3. Akik az elmúlt több, mint három évtizedben a látszatnemtörténést valóságos történéshiánynak fogadták el — holott az bomlás és leépülés volt, sűrű dinamika, eltakarása egy módosíthatatlan válságpályának —, a reális történeti időn kívül, hamis hétköznapokban éltek, amelyekben semminek nem az volt az értelme, amit ők látni és megállapítani véltek. 1.4. Januárban — a valóságos történeti idő tudati követése közben — a hónapot még egyetlen esszével indítottam. Azóta harmonikusan töredeznek a folytatások. A reális történeti idő követésének ma ez az esztétikája? A kor csak divergáló mozzanatainak teljes geometriájában reális . . . 1.5. ... mert az események világkapcsolatba léptek egymással. A reggelizőasztalhoz szelt kenyér útvonalán korántsem a pékség a legfontosabb állomás. Aratás napjára sztrájk készül az alacsony fölvásárlási árak miatt. De a termelői árak csak akkor emelkedhetnek (majd egyszer), ha valahol egy nyugat-európai bank, egy tengerentúli szenátus . . . Csakhogy egy ilyen előnyös döntéshez Kazahsztánban, 20
