Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Utassy József: Csonk ágadon csüngtem (vers)
Utassy József Csonk ágadon csüngtem Almafa csonk ága, te drága, te drága, de varacskos lettél, hogy megvastagított a negyven esztendő: Édes Jonatánka! Minden áldott reggel csonk ágadon csüngtem, húzódzkodtam, lengtem, megcsókoltam arcod: erős leszel, súgtad, mint Papp Laci, bajnok. Szinte ma is látom: a hegy mögött lángol, óriási csöndben nyomul égre a Nap, pókhálók páváinak, akár a sugarak. És mit látok, nagy ég, ahogy föltekintek! Pókhálód foglyaként három harmatcseppek csillognak, remegnek, csilingelnek, csengnek. Ifjúságom társa, almafák királya, eljöttem hozzád, hogy mélyen fejet hajtsak, s legördül arcomon ama három harmat.
/
