Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Pap Gábor: "Ugyanis a családról van szó…"(Stílustalan beszélgetés egy Turi-művel)
— Mit látnék? Ugyanazt, mint az előbb. Torzultság, akármerre nézek — hogy magát idézzem. — Jól idézett. És most lépjen még egyet előre. így. Most mit lát? — Most? ...Jé! — Nos? — Hiszen ... — Nyögje már ki! — Ép és egész lett, ami torz volt még egy perccel ezelőtt is. — Azt akarja mondani, hogy kiegyensúlyozott és boldog családi életet lát? — Azt hát! Akárhogy kerülgetem ezt az ördöngős fémhengert, mindenünnen ugyanaz a hangulatos, elbűvölően megnyerő családi idill mosolyog vissza rám. — Nocsak ... Hát mégsem avult el a család, mint intézmény — hogy most meg én idézzem magát? Vagy talán nem is olyan vétlenek azok a bizonyos környülállások? — Mit mond? . . . Elég a demagógiából! Tudja, mi ez? A legszemérmetlenebb szemfényvesztés! Csak nem képzeli, hogy .. . — Miért? Amit egy perccel ezelőtt látott, az nem volt szemfényvesztés? — Amit...? — Hát persze. Ezt is, azt is a saját szemével látta, nem? Vagy megbánta már, hogy közelebb jött? Hogy részese lett a valóság megidézésének? Nahát, vegye tudomásul, most már nincs visszatáncolás! Döntenie kell, ezt vagy azt a képet akarja látni. Mert az fog megjelenni. És a felelősség most már az Öné is! Mint ahogy a többieké is, mindé, akiket közel engedek magamhoz, akik beléphetnek a szeretet belőlem ... nem is belőlem, rajtam át! sugárzó bűvkörébe. Hordozzák hát tisztességgel, míg csak módjukban áll... — De hiszen azt mondta, magáról akar beszélni! Mért nem kezdi már el? — Befejeztem. Ócsa és Gyál között, 1989. április 20-án Pap Gábor 95
