Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Zelei Miklós: Pusztai öldöklés
gyújtották a tanyát, az istállót, lakóépületet, mindent. Ami benn volt jószág, mind elpusztult. Hetven birka elégett. A jászol alatt volt egy kotlóstyúk, csibékkel. A csibék megmaradtak. Valószinű, ült rajtuk az anyjuk, és nem érte őket a füst. Na, összeszedték a népet, és mindenkinek huszonötöt vertek a farára. A feleségemnek az anyját is megverték. Rabolták az országot ezek a románok. Amit megfoghattak, azt elvitték. Ahogy az apám elmondta, nem a kommunizmus leverésére jöttek be, az csak ürügy volt, hogy bent lehessenek. Összeszedtek, erőszakkal elvittek mindent. Gépeket, terményt. Szabadkéz volt adva nekik. A vagonokat is kivitték Magyarországról. A nép földühült rájuk. Elég az hozzá, hogy mindenki kapott huszonötöt a farára. Ezt a három fiút megkinozták. Összekötötték őket, és a tömeg előtt a lábujjaikat puskatussal szétverték. Azután lőtték le őket. Sortüzet adtak rájuk. De honnan tudták a románok, hogy itt a tanyavilágban kit kell keresni? A Meszes Ádám bácsi, az köpött, ő akkor kisgyerek volt, jól el tudta mondani. Él még az öreg Ádám, de most is olyan liliputi ember. Mindig a lopásból élt. Most is befog a kocsiba, és elindul lopni. Csibét, kukoricát, tököt. Ők, a Meszesek mutogatták meg, hogy hol a két Lukács fiú, hogy kik a Hatvaniak. Apukát nem tudták megfogni, mert ő elmenekült Szegednek. Az öccsét fogták meg helyette és összeterelték a népet. A cséplőgépet le kellett állitani. Cserkó Károly bácsi nem él már, ő volt a gépész. Ő is kapott huszonötöt. Tizenöt évtül fölfelé mindenki el volt verve. Bikacsökkel vagy mi az istennyilával. Abba az időbe, még nem volt ez a gumibot. Családos asszonyok, öregek, mind kaptak. Le kellett hajulni. Kegyetlenek voltak a románok. A Frittmann Laci bácsit, azt meg, mert a vörösökhöz tartozott, úgy megverték, hogy nem tud beszélni. így mondja: nem tyudok behélni. így az orrábul. Ott lakott Majsa alatt, az Ágasegyházi dűlőben. Úgy elverték azt a szegény kis embert, hogy mcgdadogósodott. Úgy találtak rá, bevitték a kecskeméti kórházba, és ott támasztották föl. De egész életire nyomorék maradt, nyolc- kilenc gyerekkel. Azután jöttek ide Kígyósba. Benett Gusztinál volt cselédember évekig. Az öreg Frittmann kommunista volt. De Hatvani András, a Lukács fiúk nem voltak kommunisták. Most azt mondják, azért lőttek a románokra, mert kommunisták voltak. Ha az én apám kommunista lett volna, hogy menekült volna Szegedre? A nagy igazság az, most ezt nem büszkeségből akarom mondani, de az egész Hatvani családban még most sincs egyetlen egy párttag! Lelőtték a románokat, akik még a Horthynál is fehérebbek voltak, énszerintem. De nem ezért lőtte őket az apám, hanem ki akarta menteni a fehér tiszteket. Nem azért, mert fehérek voltak, hanem sajnálta őket. Sajnálta, hogy viszik a magyart. Énszerintem helyes volt, amit csinált. Később apám levelezett a fehér tisztekkel, azok voltak is kinn nála, hogy folterjesztik, de nem lett belőle semmi. Apám se nagyon akarta. Volt a padláson egy gyógyszeres láda, abba voltak ezek a levelek berakva, de amikor jöttek ezek az ötvenkettes zűrzavarok, eltüntettünk minden ilyesmit. Féltünk. 1952 tavaszán még ejtőernyős katona voltam, a télen már börtönbe csuktak itthon, mert apám után kuláknak nyilvánítottak. Próbáltam védeni magam, hogy én szocialista ember vagyok, Kiskunmajsán ki van írva, hogy a nagybátyám mártírhalált halt a kommunizmusért. Azt válaszolták, hogy az volt a baj, hogy ilyenekből voltak a kommunisták. Ezért bukott meg tizenkilenc. LUKÁCS SÁNDOR (85 éves, Kiskunhalas, Fölsőszállás Jung tanya) — A szomszéd- asszony szaladt, itt a románok! Aszongya, egy huszonnégy órai szabadrablásra gyüttek ki. Szedik ki a nőknek a fülbevalóikat, fogdossák le a gyűrűt az ujjúkkal együtt. A két bátyám adott nekik. A román fronton sokat szenvedtek és nagyon haragudtak rájuk. Azt mondta az idősebb, hogy amíg élünk, ide nem teszi be a lábát rabolni. Ebből keletkezett, hogy a bátyám átment Hatvaniékhoz. Akkor találkoztak először, mert nem olyan nagyon régen jöttek ide lakni. Összetársult vagy négy szomszédlegény, ha mégis valahol hiba lesz, egymásnak segítségire mennek. Az öreg Hatvani hozta a mérgesi fehér tiszteket Szegedről és Gábor vitte volna őket tovább. A románok meg a Fásdűlőn, ott a Mária-szobornál, elfogták őket. Esteledett, jöttek haza a munkások, a fehérek meg fegyvert fogtak rájuk. Elszégyellték magukat, hogy női népekre fegyvert fogtak, gúnyolták egymást. Mentek egy darabon, látták, hogy valami sebesen gyün. Öt lovas román volt. Éőhadnagy úr, itt a 86