Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Zelei Miklós: Pusztai öldöklés
románok! Ne marháskodjatok, megint úgy járunk, mint elébb. De akkor már kiabáltak a románok, hogy álljanak meg. A főhadnaggyal egy álltó helyben megvettették a kocsi farát, vissza! Leszállásoltak a Meszesnél, nem ismerték őket a románok, abba a tanyába mentek be, az volt az út mellett. Azt mondta Gábornak az öreg Meszes, hogy az anyátok ideodáját, ezeket a románokat el kell pusztítani, hozzatok segítséget. Hatvani Gábort a Meszes gyerek maga elé vette, mintha az menne takarmányé a lovaknak. így jött ki, így futott el a többiekért. A románokból kettő a gang alatt feküdt le, kettő a szobába, egy meg őrséget állt. Az őrt lőtték meg először, de azt nem ette meg a fene, szaladt körül a házon. Amazokat, akik bent voltak, a Meszesek lövöldözték. A puskájukat ellopták nekik. Akik a gang alatt voltak fölvilágították a lámpát. Azokra meg a géppuskatüzet engedték. A Gábor futott az őr elé, éppen így volt a tanya, mint ez, hogy majd lesi a sarkon. De a román olyan futós volt, hogy amikor Gábor odaért, az már ott volt a tanya sarkán, összenyalábó- koztak, Gábor csak úgy tudott elbánni vele, hogy elgáncsolta és hanyatt lökte. Az öregebbik bátyám odaért, az adott neki haslövést. Ez maradt életbe. Járt a Meszesékhez egy román drótostót, annak dicsekedtek a Meszesek, hogy milyen jó üzletet csináltak, mert kirabolták ezeket a hullákat, aztán elvitték, és Üllés alatt behányták őket a csatornába. Most tsz-központ van ott. Ezek a Meszesek is katonaviselt emberek voltak, vitték éjszaka a hullákat és lövöldöztek szélnek-világnak. Ez a drótostót már másnap reggel kiért. Mondják neki, mi volt, hogy volt. Ebből baj lesz, mondta a tót. Mire a Meszesek: nézzük meg, hogy vannak elintézve. Az egyik már ki volt mászva. Bevitték a román parancsnokságra, Kis- kunmajsára. A románok azonnal ki a tanyákra! Éppen búcsúra ment a nép, kocsival, lóval, gyalog, összeszedték őket és vallatták. Meszes Ádám olyan idős volt, mint én. Ő árulta el a bátyájaimat. Jöttek a románok mihozzánk, az Ádám vezette őket. A fiatalabbik bátyámmal heverésztem a gangon, hajde, hajde hajde! Látom, énrám mutogat. Kimentem, aztán mondja az Ádám, hogy nem ez, hanem amaz. És rámutat. Ordítoztak a bátyámmal, a ló elébe fogták, és egy trappba zavarták. Mi nem tudtunk semmit se. Nekünk nem mondták, hogy mit csináltak. Nálunk leégettek mindent. A Meszesnél is meg a Hatvaninál is. Még a tyúkólakat is leégették. Mink is kimenekültünk az erdőbe, látjuk, hogy ég a tanya. Én voltam a legtehetősebb, tizenhatéves. Szaladtam haza, hogy mit tudok megmenteni. Az égő épületből egy kis ágyneműt hordtam ki, mert a ruhájainkat mind elvették. Semmi se maradt. Egy rossz szalmakalapom volt, meg egy rossz zsáknadrágom. Szántani kellett volna, de nem lehetett mivel. Pénz meg nem volt, mert az apánkat is elvitték. Én barkácsoltam össze az ekét, hogy tudjak szántani. Anyánk beteg lett, Jani öcsém is annyira megijedt, hogy éjszaka fölijedezett, és szaladt volna világgá. A Meszesékhez vitték a két bátyámat, és ott lőtték őket agyon. Lukács Péter, Lukács József. Én csináltam nekik koporsót és magunk temettük el őket. Nem volt pap se. Annyi mindenfélét beszéltek az emberek, hogy nem szabad őket elásni még ott se. És csak féltünk. Egyik nap agyonlövöldözték őket, másnap jöttek újra és akkor gyújtották föl a tanyánkat. Akkor vitték el apánkat is. Hat és fél hétig volt oda. Az öreg Meszest is elvitték. Az apám azt mondta, hogy megmondja a románoknak, az öreg Meszes volt az ugrasztó is meg az áruló is. De azt mondta az öreg Meszes, hogy akkor én meg azt mondom, hogy maga is ott volt, lövöldözött. így az apám nem mert mondani semmit. Melléjük voltak bezárva a Jenovay-család bérlői. Volt abban a családban egy ügyvéd is, a Jenovay Dezső. Mondta ezeknek apám a börtönben, ha maguk valahogy kiszabadulnak, szóljanak a Jenovay Dezsőnek, hogy ő itt van, és akkor a Dezső majd tudja ötét kerestetni. A Jenovay Dezsőnél lakott a román generális. Őrség állt a kapuban, az urasági bérlő mégis megtette, hogy beszélt a Jenovay Dezsővel, hogy hol az apám. Hozzánk is rögtön kijött ez a bérlő, nekünk is megmondta, hol volt együtt az apánkkal. Másnap már ment az anyám meg egy szomszédasszony, egyenesen a Dezsőhöz. Megmondta a Jenovay Dezső, hogy ő nem avatkozhat bele, hanem majd az asszonyok, majd azok beszélnek. Mert a román generális felesége nagyba voltak a Dezső feleségével. Kérdezte a román asszony, mi baja a néninek, hogy ennyire odavan? Mondta neki a Dezső felesége, hogy elárulták őket, a fiait agyon lüvődözték, mindent 87
