Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Lipcsey Ildikó: Erdélyi olvasónapló (Páskándi Géza: Az ámyékfejtők - Köteles Pál: Búcsú Erdélytől)
Lipcsey Ildikó Erdélyi olvasónapló Páskándi Géza: Az árnyékfejtők Álmukban anyanyelvükön beszélnek .. . JLVolima, Vorkuta, Norilszk, Szoloveci-szigetek — gyűjtőnevükön: Gulág-szigetcso- port —, Hukó, Terezin, Recsk és Kistarcsa, Hortobágy, Baragan, Ocna Marii, Grgur és Goli Ótok börtönszigetei a napfényes Dalmát tengerben, ahol Sztálin halálának évében egy személyre 4,9 m2-nyi terület jutott, apró szigetek a Duna-deltában, melynek egyikén Páskándi Géza története játszódik, négyzet vagy téglalap alakú, szimpla vagy dupla drótkerítéssel, deszka- vagy téglafallal körülkerített, a szabad világtól, akárcsak a szomszédoktól, villanyárammal, aláaknázott senki földjével, sarkainál és középen őrtornyokkal védett munka- és intemálótáborok, az emberi lelkek, a táj eme súlyos sebhelyei jelzik annak az enyhén szólva félelmetes és különös hadviselésnek a nyomait, melyet nem a náci Németországban folytattak a zsidók és más renitensek ellen, hanem a népi demokratikus országok hivatalosai a nép egésze ellen. (Magyarországon például alig volt család, melyet ne érintettek volna a törvénysértések.) Közép- és Kelet-Európa térképén, ha úgy tetszik, kis nemzeti színű zászlókkal jelölhetjük be ezeket a börtönöket, lágereket és táborokat, ahol groteszk módon megvalósult az emberek közötti egyenlőség és internacionalizmus: nemzeti szempontból — Lengyel József tiszteletbeli polgára is lehetne Norilszknek, Goli Ótokon 244 magyar volt, a Duna- deltában és a Duna—Fekete-tenger-csatoma építésénél több tízezer, együtt románokkal, lipovánokkal, szászokkal, ukránokkal, zsidókkal (más forrásból tudható: ekkor még ügyeltek arra, hogy román románt verjen, magyar magyart, zsidó zsidót) —; a különböző politikai, vallási nézetek képviselői, reakciósok vagy annak nevezettek, a múlt rendszer és a jövő politikusai, jobb- és baloldali elhajlók, reformátusok, óhitűek, görög katolikusok is jól megfértek egymással, és a férfilágerek „demokratikus” hajviseletén, azaz a tar koponyán túl a társadalmi különbségek is elmosódtak az egykori bojárok, katonatisztek, köztörvényesek között — talán csak utóbbiak élveztek kiváltságokat. „Itt minden annak a függvénye, hogy ott mi történik” — adta Páskándi egyik hőse szájába az alapigazságot. A regény feszült, fordulatos története mögött, mely sokkal több, mint Turka hadnagy és Vilma asszony szomorú históriája — béke poraikra —, ott húzódik baljósán az igazi főszereplő, a történelem, közelmúltunk alig ismert területe: a törvényenkívüliek világa, ahol épp ezért kicsit minden más, kicsivel több szabad. Amit eddig erről tudtunk, azt Szolzsenyicintől, Faludy Györgytől, Artur Londontól, Paul Gomától, Alexandru Ivasiuc- tól tudjuk, ezután Páskánditól is, nem kevésbé hiteles tanútól: hogy milyen volt „bent”, amikor „kint” is elegük volt az embereknek mindenből. Az árnyékfejtők szerkezete pontos, akár egy óraműé; cselekménye jól, szinte forgatókönyvszerűén komponált; hangulata, mint Arany János balladáié, szereplői, mint drámai 74
