Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Szikra János: Vakuvillanások (Bácsalmási hétköznapok)
azért, mert ezeket tudta sütni. Bort többnyire a szomszédos, öreg sváb házaspártól hoztatok; sárfehér, piros és fehér szlanka, kövidinka fogyott. A rokoni vendégség rövid idő után 3 táborra szakadt. A férfiak kártyáztak vagy kibicel- tek, a nők családi eseményeket taglaltak ünnepi modorban, a gyerekek pedig hancúroztak. Te például egy alkalommal hosszú prédikációt tartottál unokatestvéreidnek a Szentek legendája című vaskos kiadvány segédletével. A rokonok közt voltak takarékos természetűek, olyannyira, hogy az egyik családanya így intette a vendégsereg előtt fiát: — De Matyus! Nincs ma szombat! — Ugyanis az elvetemült csemete önfeledten kortyolgatta a szódavizet, amit otthon csak szombati napokon ihatott... Bár ok is volt a spórolásra épp elég. Igaz, hogy az akkori árak mai szemmel nevetségesen alacsonyak. Apád 5 éves Terv cigarettát szívott 5,40 forintért. A tej és a kenyér 3,60 volt. A cukor kilója 5,60. A zsír 12-13 forint körül. Első mosógépetek 1959-ben nem egészen 500 forintba került. * * * A rádión a Kossuth- és a Petőfi-adót lehetett hallgatni. Más állomások csak zajhullámokat recsegtek fületekbe. 1954—55-ben a Szabad Nép olvasótáborába tartoztak szüleid, későbbi olvasmányotok a Nők Lapja és a Népszabadság. Az előbbi anyád miatt, az utóbbira apádnak volt szüksége. A Népszabadság második küldetését a budin töltötte be. Az angol vécén már nem lehetett ezt használni. 4—500 könyvetek volt, jórészt anyád örökségéből. 1945 előtt kiadott magyar és külföldi „klasszikusok”, az Új Idők lexikona, Gárdonyi, Mikszáth, Herczeg Ferenc, az Erdélyi Szépmíves Céh néhány kötete, Verne, Jókai stb. Apád később Passuth Lászlótól, Berkesi- től és Szilvásitól olvasott. Anyád a ’30-as évek külföldi bestsellerjeit és a későbbi „szerelmes” regényeket forgatta előszeretettel. És keresztrejtvényeket fejtett. A gyerekeknek is kezdtek könyveket vásárolni a ’60-as évektől. A Pöttyös-sorozatra és Az én könyvtáram darabjaira emlékszel. Anyád vallásos volt, de templomi módon, mert például a Biblia hiányzott a háznál. Templomba is csak titokban járhatott, mert tanítónő volt... Nem volt alaptalan a félelme, mert például barátnőjét — fia egyházi gimnáziumba való íratása miatt — áthelyezték egy jármű nélkül megközelíthetetlen tanyasi iskolába, s ezért évekig állástalan volt. Nagyobbik nővéred, Magdi még Bácsalmáson lehetett elsőáldozó 1957 elején, mert: — Akkor engedték, mert be voltak szarva — mondja később anyád. A kisebbik lány, Kati már csak Baján vehette magához először az Úr testét 1960-ban, mert: — Én tanítónő voltam, és a tanítónak meg a párttitkárnak nem volt szabad a vallás gyakorlása — folytatja anyád. Te szintén Bajára kerültél elsőáldozónak. A templom előtt elhaladva keresztet kellett verni. Ha az igazgató bácsit láttad közeledni a szentegyház felé, akkor bocsánatos bűn volt a keresztvetést elmulasztani... Tudnál csúnyábbat is mondani az igazgató bácsikról. Mert több iskola is volt faludban . .. * * * A reformátusokról nem sokat tudsz. Templomuk szebb volt a katolikusokénál, s fehér, puritán falaival áhítatot sugalmazóbb. Közelebb érezted magadhoz az Istent. De a kegyelmi állapotból a hétköznapok isten nélküli poklába hullva is így érzed máig. A zsidótemplomot — működő felekezetét a háborúban elveszítvén — 1950 körül lebontották. A szomszéd faluba hordták a hívők parasztszekereken s a kövekből a mélykúti gányó (csóró) templomot emelték. így hát a kikeresztelkedettek sorába állt, mert a gányói templomot a kereszt jegyében szentelték újjá. A papoktól tartottál. Barátságosak voltak, jó részük művelt és okos is, szerettek enni és inni és harsogó kacajuk nemegyszer ugatásra ingerelte egyetlen, kedvenc kutyádat: Buksit. Mert — kántorház lévén — gyakran vendégeskedtek nálatok a reverendások. De ilyen 79
