Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Szikra János: Vakuvillanások (Bácsalmási hétköznapok)
— Ha apátok ezt meglátja, fölakasztja magát! — Mire nagyobbik nővéred: — Tán már lóg is. .. (Igen tétován jegyzed meg: humorotok néhányszor okosan tompította bennetek a harag élét.) * * * A lakásban a házimunkákat egyedül anyád végezte. Apád bent a javitásokat, az apróbb barkácsmunkát és a szereléseket tekintette a magáénak. Fölcseperedvén, ti gyerekek is kaptatok feladatokat. A konyhai mosogatások, a sparhelt- és gáztűzhely-tisztítás fontos eszköze volt a VIM. A köves helyiségeket anyád söprűvel vagy partvissal szabadította meg a szeméttől, a bádoglapát segítségével, majd felmosta. A felmosóvödörbe valamely régi ruhadarab került rongynak. A szobákban vikszelés előtt súroló- (gyökér) kefével dörzsölték tisztára a padlót. Az ablaktisztítást az üveg lemosása után újságpapírral végezték. Anyád cekászos villany vasalóval vasalt az ovális asztalon. De a faluban néhol még szénvasalót is használtak. A ruhát vasalás előtt beszentelte, bepermetezte vízzel, hogy jobban fogja a vasalótalp. A zakó- és nadrágvasalást s az apróbb átalakításokat egy ismerős, fiatal szabóra bízták. O hívásra rendre megjelent a háznál, és 10-20, de nagyobb munkáknál is legföljebb csak 50 forintért megoldotta az anyád számára bonyolult feladatokat. Télen a kismosáshoz a hordozható cserépkályhán, nyáron a sparhelten vagy a gáztűzhelyen melegítettek vizet mosófazékban. Fehérneműt 2-3 naponta, inget és blúzt kétnaponta váltottatok, felsőruhát ritkábban. A sparheltben hulladékfával vagy kukoricacsutkával tüzeltetek. A platnin a fazekak és lábosok hamar elkormosodtak. A mosogatás vájdlingban történt — meleg vízzel. A mosó- és edénytisztító szer akkoriban ismeretlen volt. A konyhában ettetek mindig. Apád már hajnalban elvitte a napi szalonnát kenyérrel, nyáron paradicsommal vagy zöldpaprikával, télen vöröshagymával. Reggelire tejet ittatok, néha tejeskávét. 1 litert vettetek esténként az egyik tehéngazdától. Általában az asztalnál állva ittátok meg. Bár állandó időzavarral küszködő anyád így fenyegette tejiváshoz letelepedni nem óhajtó kisebbik nővéredet: — Ha állva iszod, a lábadba megy! Igazi nagytakarításra csak nyáron került sor s rendszerint két napig tartott. Minden mozdítható az udvarra került, a szalmazsákok az asztalokra, fölébük a gyerekek. Hancúrozásra alkalmas 2 nap volt. A szőnyegeket prakerrel, vesszőfonatú porolóval szabadították meg a portól. A prakker gyerekverésre is alkalmas volt. Nyáron befőzés is társult a házimunkákhoz. A lekvárt szalicillel tartósították s celofánnal fedték le az üveget. Többnyire barack- és meggylekvárt főztek. A gyümölcsök közül cseresznyére, barackra, meggyre, körtére emlékszel. Sűrített paradicsomot is tettek el télire. Az üvegeket dunyhába és báránybőr bekecsbe takarták dunsztolás után, hogy lassabban hűljenek ki. A főzéshez apád is értett, s olykor, vasárnap magára vállalta. Máskor anyád rohangált át a közeli iskolából tízperces szünetekben a reggel rotyogásnak indított ételt megsózni vagy megkeverni. Ő volt a fűtő is. Néha darabos szénnel, többnyire iszapszénnel s az apád hasogatta fával fűtöttetek. Ehhez gyújtós is kellett. 30-40 mázsa szén fogyott el egy-egy szezonban. Az iszapszén: por. A vödörben 1—2 liter vizet kevertek össze szénporral s ezzel táplálták tovább a fával fölszított tüzet. A gyújtós petróleummal átitatott, papírba csomagolt fűrészpor-tégla volt, ezt, a többi tüzelővel együtt a helyi Tüzéptelepen vették. * * * A családi névnapokra nagy vendégsereg érkezett. Sokszor két részre kellett a tömeget osztani, így két napig ünnepeltetek. Külön a kollégák s a rokonság. Anyád sós kiflit, pogácsát, hókiflit és kakaós süteményt sütött előszeretettel, s főként 78
