Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Szikra János: Vakuvillanások (Bácsalmási hétköznapok)
lekapcsolták a villanyt. Mert bámészkodni szemérmetlenség volt. És mert a mosdás is a szobában végeztetett télen a fűtés miatt, nyáron pedig a hajópadlóval terített konyhában. De csak a hétvégi mosakodásokkor volt ez így; hét közben arcot, kezet és lábat mostatok. Az esti fogmosás rendszerint elmaradt. Nyáron különös figyelem terelődött esti lábmosástokra. Apád sokáig fogport” használt fogkrém helyett — míg fogport lehetett kapni, s fogkrémet még nemigen. Később, a gömbkút fölállítása után, volt már vezetékes víz az addig is meglévő, de nem a ti használatotokban álló fürdőszobában. Itt fafűtéses fürdőhenger működött, kályhaezüsttel lekenve. De ebbe is be kellett gyújtani, s ez megint csak a heti egyszeri (szombati) fürdéshez vezetett, esővízzel végzett fejmosással fűszerezve. A szappan sokáig disznózsiradékból főzött háziszappan, amely a nagypadlás gerendáin várta gúlába rakva vízreszállását. A lavór vas mosdóállványon állt, a láb- és fenékmosáshoz le kellett rakni a földre. A ház lakóhelyiségeit és egyik konyháját hajópadló borította. Nyersfa színe idővel okkeressé sárgult, mert a nagytakarítások padlótú&sze/éssel végződtek. Tangó padlóviaszt használtatok. A vikszet piros bádogkorongban árulták. Ronggyal kentétek a padlóra, majd kefével fényesre dörzsöltétek, mint a cipőn a bokszot. A boksz háziszótáratokban a cipőkrémet jelentette. * * * Öltözködéstek annyiban tért el a hasonló társadalmi helyzetűekétől, amennyiben náluk szegényebbek voltatok. Apád keresete 1951-ben 1089 forint, 1954-ben 1200, 1959-ben 2000, 1963-ban 2500, 1968-ban 2900 forint. Anyád átlagosan 1500 forintot rakott hó elején az eléggé szegényes konyhaasztal viaszosvásznára. Ruhát ti, gyerekek, kaptatok a rokongyerekek által levetettekből is, kinővén pedig továbbadtátok először egymásnak, majd a kisebb unokatestvéreknek, ismerősöknek; a nagyon viselteseket a nyomorgóknak és a cigányoknak. Mindannyiótok számára természetes volt, ha használt ruhát kaptatok, s ha adtatok is. 1964-ben élt még a faluban olyan munkáscsalád, ahol a családfő bére 400 forint havibér volt, felesége háztartásbeli. Lehet, hogy e bért esetleges „természetbeni” juttatások kiegészítették. Becsületes, rendszerető ember létükre négyen tengődtek ebből a „jövedelemből” . .. Ruhát te, óvakodásként, még nővéreidtől örököltél; szoknyájukat kivéve, de bugyijukat, kombinéikat is viselted. Apád télen kucsmát hordott, nyáron svájcisapkát, ünnepi alkalmakkor, ritkán, kalapot. Bőrcsizmában járt, ehhez volt 1—2 csizmanadrágja, pulóvere, zakója, s egy bélelt, zöld műbőr télikabátja. Anyád a ’60-as években apja pantallójából alakíttatott magának szoknyát. Emlékszel még zsinóros kalapodra, melyre jelvényeket aggattál, hogy társaidhoz hasonlóan ebben pompázz a vasárnapi nagymise után. Nyáron ti, gyerekek, szandált hordtatok, ősszel és télen fűzős, magas szárú bőrcipőt, amely a nedvességtől átázott. A ruhavásárlás rendkívüli esemény volt a családban. Egyrészt pénzetek nem volt, s a „komolyabb” kiadásokat „meg kellett gondolni”, másrészt Bajára vagy Kiskunhalasra kellett utazni vásárlásokkor, mert ott nagyobb volt a választék. De például 1963-ban Csehszlovákiában vásároltatok textilneműt, tréningruhától a fehérneműig, még ágyneműt is, mert ott akkor némileg olcsóbb volt. Az akkori, számotokra „ősturizmusra” jellemző, hogy apád saját terve szerint varratott sátrat egy suszterrel az öt tagú család számára. Kempingezőt még csak elvétve lehetett látni, ők is a nyugati országok polgárai voltak. Ha két H-jelű autó találkozott az országúton, gyakorta megálltak, barátságos vigyorral ünnepelve a jeles eseményt; de ha nem időztek is az ismeretlen honfitárs kedvéért: harsány kürtkoncerttel verték föl az árokparton kotorászó bennszülött gyerekek nyugalmát. * * * 74
