Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Szikra János: Vakuvillanások (Bácsalmási hétköznapok)
minden mozdulatra. Nővéreid egy modernebb, francia-ágynak nevezett alkalmatosságon hajtották álomra fejüket. Te jódarabig a rugós díványon aludtál, kisebb korodban az apád készítette, hevederekkel hálózott fapriccsen. Apád korán kelt. Születésedkor, 1954-ben már könyvelő volt a közeli falvak téeszeiben, elég gyakran váltogatva a munkahelyeit. Később revizorként dolgozott. Vonattal utazott, naponta legkésőbb 5 órakor kelt s az esti gőzmozdony vontatta haza negyed nyolckor. 1969-ig nem volt televíziótok. E két okból is korán feküdt a család. 8 óra után csak ritkán nem voltatok ágyban még. Az ágyneműt átlagosan havonta tudta cserélni anyád. Ekkor volt a nagymosás. Anyád barátnője és a házban lakó öregasszony, Vilma néni segített. Ilyenkor kihordták a teraszra és az udvarra a család havi nagymosásba való szennyesét és fateknőben, zománcozott lavórban kimosták. Az üst, a kotla is kellett hozzá. Ebben forralták a vizet, amelyet az esőgyűjtő ciszternából húztak föl vödörben, kötéllel. Anyád tanítónő volt. Az 1950-es évek végén az általános iskola tanárai a pedagógusszakszervezet által közös használatra vásárolt mosógéppel is moshatták családjuk szennyesét. Ti 1959-ben vásároltatok mosógépet. De a kotla, a fateknő és a lavór ezután is kellett. Az ivóvizet a száz méterre lévő ártézi kútról hordta anyád az 1960-as évek közepéig. Hétvégén apád is hozott pár napra valót. Lefekvés után aludni kellett. Nyáron (előbb 4, majd 3 szobás bérlakásról lévén szó) külön szobában aludtak szüleid, nővéreid, s megint különben te. Télen közösben, a tüzelővel való spórolás miatt. * * * Szénnel fűtöttetek. Cserépkályháitok voltak; később az egyiket szétbontották s egy hordozható cserépkályha váltotta föl. Utóbb már olajkályha is didergett az egyik szobában. A bolhákra emlékszel. A macskákban tenyésztek. Egyik télen annyira összecsípdestek, hogy kanyaró gyanújába keveredtél. Ecettel kezelték „kiütéseidet”. Az együttalvás csak kamasz korban vált kényelmetlenné. A tüzelőt az L alakú ház hátsó részében, a padlásföljáró alatt tárolta apád. Darabos- vagy iszapos szénnel fűtöttek s fával, mint ez a cserépkályhákhoz szükségeltetett. Apád — már csak egykori kéményseprő-segédi múltja miatt is — gyakran átrakta (átépítette) a kályhákat. Mégis, emlékszel, amikor égés közben az idejekorán elzárt szellőzésű cserépkályha fölrobbant, s baleset nélkül (kisebbik nővéred ölében könyvvel alatta ült), de ujjnyi korommal szitálta be a szobát. Apád a favágásnál maga mellé parancsolt. De a vécétartály-szerelésnél, az autójavításnál, a kerítésdrótozásnál, s hány munkánál segédkeztél még dideregve a téli udvaron vagy izzadva a júliusi nyárban, míg felnőve kontárja lehettél ennek-annak. Az autó anyai nagyszüleid holta után eladott házának árából származott. Magyarországi viszonyok között elég korán, 1962-ben jutottatok hozzá. Ugyanez évben, frissiben körutat tehettetek általa a Balaton vidékén. A trabant kombi s később a skoda ezres jóvoltából, s (mint utóbb kiderült) apád eredendő, megkésett kalandvágyától indíttatva járhattál 1963-ban a Felvidéken, 1964-ben az Adria partján. Nemcsak a fát, eltüzelték a kukoricacsutkát, a rozsét és a gallyakat is. Az akkori, ottani falusi háztartásokban sem igen volt fölhasználhatatlan, hasznavehetetlen anyag — még. Többnyire anyád tüzelt, hisz apád hajnaltól távol volt; zokszó nélkül, amint a kosztpénz- kiegészítéshez szükséges kölcsönkérésekhez is ő alázta meg magát, vagy titeket küldött a gazdagabb rokonokhoz. * * * Lavórban mosakodtatok. Fordított születési sorrendben, a legkisebbel, veled kezdve, s végezve apáddal. Amikor anyád mosdott, napvilágban el kellett fordulnotok, este pedig 73
