Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 8. szám - Iszlai Zoltán: Pokoltornác

kémnek már negyedik napja nincs széklete. Ez feszítette úgy a hasát, hogy nem tudott tőle kiadósán, az altatók ellenére, aludni.

Meglepetésemre Eszter délután jó híreket hozott a látogatásáról. Az emésztés és az étvágy helyreállt. A kedvező fordulatot este ellenőrizhettem. Mindketten arról beszélünk, hogy ezek után joggal számíthatunk egy-két nyugodt, békés éjszakára.

Január 11. Húgommal ismét ki kellett szaladnunk Pilisborosjenőre. Havazás indult. Alig bírtunk hazaevickélni. Eszter lányom úgy találja, hogy édesanyjának rossz a kedve. Délután — amikor húgom dombi lakása elől elhánytuk a havat — alkonyaikor sikerült bejutnunk a kórházba. Tejeskávét ivott és evett hozzá vajas zsemlét; beszélgettünk. Nem vettem észre kedvezőtlen változást állapotában. Az alapos esti fogmosás most már állandó, begyakorlott szertartásunk lett; több mint két hét óta.

Január 12. Reggel gyorsan megitattam narancslével és feketekávéval. Hosszan beszélgettem a szimpatikus H. László főorvossal. — Este jól néz ki. Rendben megvolt a napi széklete. Megérkezik húgom, Marika. Sógornője lábát erőteljesen masszírozza.

Január 13. Szokásos reggeli látogatásom. Jó a hangulat a 113-asban. A szép fiatalasz- szony, akit kivizsgáltak, fölenged zárkózottságából. Sokat beszélgetnek. Párizsi manöken az egyik lánya. Fényképét nekem is megmutatja. Visszaútban egy üveg befőtt beomlik aktatáskámba. Otthon gyorsan kimosom. Este föltehetően megint szükségem lesz rája.

Délben Eszter lányom anyja egy korábbi kezelőorvosát bírja szóra. A doktor elárulja: zsongító orvosságot kevernek olykor az infúzióba. Eszternek mégis arról beszél az édesanyja, hogy erősebbnek érzi magát fizikailag. Attól tart, hogy annyi mozdulatlanság után a járást nehéz lesz újra megtanulnia. Este hóhelyzet van a városban. A kórháztól a lakásunkig azért megoldott a közlekedésem. ..

Január 14—15. Erzsébet reggel rettentő álmos. Hamar el kell tőle jönnöm. Pihenni szeretne. A televízióban végignézek egy beszélgetést a Celladam csodagyógyszerről. Egyre kevésbé reménykedem bármiben. Egyetlen információt raktározok el magamban a pártolók s ellenfeleik taktikusan feszült, értelmetlensége ellenére drámai beszélgetéséből. A Celladam ártani nem árthat. Merthogy NEM TOXIKUS. A kórházból tegnap és ma semmi újság nincsen.

Január 16. Az állandó (a beengedett) látogatók a maguk időpontjában valamennyien jelentkeznek Erzsikém betegágyánál. Béna lábacskái valószínűleg maguktól ide-oda ütődnek. Irányíthatatlanul. Alsó lábszára egyáltalán nem sovány. Inkább — ez se jó — mintha meg lenne duzzadva. A feszes bőrfelületen sok az apró véraláfutás, piros-kék foltocska.

Beszélgetünk a Celladam műsorról. A rákos elnöknő, Klárika ágya körül is ma egész nap ez a fő téma. Kibukik egy újabb véletlen egybeesés. Erzsi kolléganője, a belföldi vállalati túrákat szervező Márta jó barátja a fölfedezőnek. Este fáradtan esem az ágyba. Arra ébredek, hogy kukorékol a kakas.

Január 17. A kakast hallucináltam. A valóság az, hogy beköhögősödtem valamitől. Húgom reggel is bejön velem a kórházba. A fekete ízlik Erzsikének. De különben nem stimmel semmi. Az állandó egyforma fekvéstől fájdogál a háta. Az infúziója lassan csöpö- rög. Attól tart, hogy ezzel a lassúsággal a tortúra majd belenyúlik a különben mindig infúziótlan, két-szabadkezes délutánba.

Igazán rosszul tegnap óta Klárika érzi magát. A folyosón beszélek lányával. — Tele vannak a csontjai áttétekkel. Attól görcsöl annyira — mondja. — Számítani kell arra, hogy a bordatörésen kívül lesznek egyéb törései is.

Én vadul elkezdek azért imádkozni magamban, hogy az Erzsikémnél lejátszódó folyamat ne menjen át hasonló tünetekbe. Akkor úgy kell élnie haláláig itt a kórházi ágyhoz szögezet- ten, hogy — hazudozásom ellenére — egy szikrányi reménye se marad a felépülésre.

Délben Eszter lányom tudósít édesanyja hogylétéről. Egyformán van. Rendesen ette a húst. Csak nagyon szomjazott szegényke.

Délután fél hatra érek be hozzá, friss narancslével. Elég jól van. Csak — mindketten be vagyunk rekedve; semmiségekről, moziról beszélgetünk hármasban Klárikával. Próbálgatjuk az emelhető ágyat, milyen helyzetben esne benne kényelmesebben a fekvése.

66