Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 8. szám - Iszlai Zoltán: Pokoltornác

Otthon véletlenül belenézek a szovjet televízió időjárás-jelentésébe. Hallom, hogy „a tél sose jön előbb vagy később, hanem idejében érkezik mindenkoron”.

Január 18., vasárnap. Borús a reggel. Hangom nincsen. A szintén rákban szenvedett öreg színésszel, Major Tamással álmodom. (Valószínűleg azért, mert tegnap hazajövet egy nemzeti színházbeli kolléganőjét, az élő Kohut Magdát látom üldögélni a kórházba vivő 156-os járaton. A volt nemzeti színháziak közül egyébként még ketten vannak bent ugyanakkor a kórházban; maródi állapotban. Mészáros Ági, Gábor Miklós.)

Másra nem tudok gondolni, csak Erzsébetemre. Otthon reggel nyolcig nem volt fűtésünk. Megcsinálom a narancslevet, kubaiból és normális narancsból, vegyesen. Tisztán az utóbbit tegnap nagyon erősnek érezte. Cikket kell írnom a rádióba. Megint fenyeget a határidő. Eszter szalad be hozzá a feketével. 10 óra felé hazaérkezik. Megnyugtat, hogy jól van az édesanyja.

— Csodálatos lányunk lett — gondolom magamban hálásan. Helyette is büszke vagyok Eszterre.

A cikk befejezése után megkísérlem kikotorni az autót a házunk előtti hatalmas hóból. Nem megy. A héten mozogni képtelen autósok közé lapátoltak mindent. Értesítenek; elkészült az a garázsunk a Törökvész úton, melynek a telekrészét több mint másfél éve vásároltuk meg. Nem érdekel. A kulcsaiért majd mégis föl kell mennem. Ki kell fizetnem a lakatost.

Amikor húgommal estefelé bemegyünk, a rákos Klárikát nagyon rossz állapotban találjuk; eltört a lába. Erzsébet azt mondja: márciusig ad magának haladékot a komolyabb javulás elérésére. Finom krémmel kenegetjük a lábát. Nekem úgy látszik — biztosan rémlátomás —, hogy mintha lassan megkékülne az egyik sarka.

Az előcsarnokban hírek terjengenek. A rokonszenves főorvos, H. László beteg. Aggódom. A szép szál, apás arcú, izmos férfit Erzsébet becsüli, megszerette, bízik benne.

Január 19., hétfő. H. Lászlót reggel felhívtam. Megnyugtatott. Lumbágója javult. Feltétlen bemegy. Személyes találkozásunkkor feltűnt, hogy jó tíz centivel alacsonyabb ember nálam. Szegény Erzsébetem. Reggel sirdogált. Éjjel izzadt, fájt a háta. Muszáj volt megint injekciót kérnie.

Eszter otthon édes süteményeket sütött. Erzsébet szállóbeli munkájának közeledik az utolsó dekádja. Arra gondolok, vajon megéri-e az édesanyja, hogy lánya elmondhatja: hivatásának próbafélévét becsülettel abszolválta. Ismerőseim közül a fáradhatatlan B. Márta biztat, hogy ne keseredjem el. Másik kolléganőm, Ágnes vidékről hoz szilvabefőttet. Erzsinek és neki is kedvence. Csak épp Pesten már két hete nem lehet kapni. Erzsébet bátyja felhívott. Beszámoltam neki. A sírástól állandóan elcsuklott a hangja. Érzsébet nagy vállalkozása, a Sárga regények című nosztalgia ponyvaregény-sorozat másfél esztendő után célbaért; értesít a sorozatszerkesztő.

Január 20., kedd. Reggel kiegyenlített hangulatot, kiadós alvás utáni ébredést tapasztaltam a kórházban. Délután háromkor megint előjött az izzadása, a köhögése. A fiatal doktor megvizsgálta. Azt mondta nekem, hogy még nincs tüdőgyulladása. H. László főorvos szerint valamivel rosszabb csak a múlt hetinél az állapot. Délután Mária húgommal masszírozunk. Este a húgom is megijeszt. Panaszkodik régóta zavarkodó pulzusára.

Január 21., szerda. Reggel is, délben is, este is elég jól volt. Evett, ivott, ürített, aludt. A perisztaltika működik — mondotta a fiatal doktor a folyosón, felvillanó reménységgel.

Január 22., csütörtök. Reggel kilenc után értem be. Addigra lezajlott egy kellemetlen história. Egy öreg rák-klubbéli asszony zöldhagymával kedveskedett Klárikának, a klubelnöknek. Sokáig büdös volt tőle a szoba. Többen tiltakoztak miatta. Tudom, Erzsikém a hagymát ki nem állhatja. Erőt vettem magamon és nem tettem kritikai észrevételeket. Megkértem a vezető főorvost: végeztessen Erzsébetnél látszatvizsgálatot. Megértette kérésem lelki jelentőségét.

Hozzátette, amit nem tudtam, hogy furcsa személyiségváltozást tapasztalnak nála. Napok óta tréfálkozik víziméi az orvosokkal. Vigasztalja őket, ne búsuljanak. Csakis a kedvükért betegeskedik még egy darabig. (Nem világosítottam föl. Mi értelme lett volna?

67