Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Iszlai Zoltán: Pokoltornác
fogalma nem lehet, miket. Legalább tízszer igazította meg Borika fejealját. Érdeklődött az iránt is, hogy — hogy van? A mentőautó látterébe másodszor is alattomosan bekúszott a Keleti pályaudvar sötétedéssel kisárgult homlokzata. Borika lassan rámnézett. Én nem mondtam semmit — a pályaudvarokkal kapcsolatban. Borikám anyja tizenhárom évig fenyegetőlegesen volt súlyos szívbeteg, az ország keleti végében. Nem mindig ezen a pályaudvaron vártam őt vissza havonta legalább egyszer. De — ide is elég sokszor érkezett meg életünkben. Soha nem jöhettem meg egyedül semmilyen pályaudvarra, ha Borika az érkezésem városában lakott. Senki nem érkezhetett úgy közös városaink pályaudvarára, hogy kettőnk közül ne várta volna valaki őt. Soha nem mehetett úgy el a feleségem, hogy ne kísértem volna ki bármilyen pályaudvarokra. És mindig úgy vártam őt, házasságunk omlásperiódusaiban is, mintha a legkelletlenebb hazatértekor is elölről kezdtük volna — szerelmünk hajnalán — a házasságunkat. Függönyöm felgördült ott, abban a hegynek induló mentőkocsiban. Imaginárius sírcégtáblámon villogni kezdett a számomra szükségtelenné vált túlvilágidő. 1986. december 27. 16 óra 25, 26, 27, 28 ... Bori nélküli áléletem színjátékfilmje peregni kezdett. Egymásra néztünk. Megint reménykedtünk. Tudtuk mi ketten, megalázásainkhoz többnyire ártatlanul hozzászoktattak a másokat élni segítő menhelyadók, ha másban nem is, egymásban bízhatunk. Jól fogjuk játszani kettős szerepünket az önmagát ostobán megszüntetett világ előtt. Feleségemet úgy sikerült áttenni a kórház nett hordágyára, hogy végig fogni tudta kezemet. Arcát sem érte a megsűrűsödött hóesés. Szemét azonban becsukta, mikor kiemelték. A liftben nyitotta ki. Valószínűtlen kék tüzével üdvözölte az ismerős beteghordozó fiút. Nem utoljára találkoztak persze. A fiatalember be-benézegetett hozzá; végleges Helyére. Meg-megkérdezte, legközelebb hová vigye karjaiban. Ők ketten még talán részt vettek egy szimulált vizsgálaton — azt hiszem. De én a fölöslegesen megismételt majdani halálom percében is csak arra gondolok majd, hogy Bori mindenesetre nem akarta többé látni a gyöngyszürke eget. 2. Haldoklásod; szakszerűtlenül Férj és feleség áthalad a rákosok barakkján A férfi: Ez itt oszlásnak indult ölek sora ez pedig oszlásnak indult melleké. Összezsúfolva bűzlik minden ágy. A nővérek óránként váltanak. Gyere, emeld föl a takarót. Ez a zsírcsomó és pár csepp rothadó nyirok valaha sokat jelentett egy férfinak — nevezték mámornak és hazának is. Nézd ezt a varas sebhelyet a mellen. Érzed a lágy csomók rózsafüzérét? Nyugodtan tapogasd meg. A hús lágy, fájdalmat nem érez. 61
