Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Balassa Péter: Magyar irodalom a ma kereszttüzében (esszé)
ám a romantikus dilettantizmustól akkor is mindenáron meg kell szabadulni, mert olyan az, mint ennek az egész országnak a romantikája. Végzetes és humortalanul nevetséges. Ki kell találnotok magatokat, és ehhez művek kellenek mindenekelőtt, először és utoljára. Az irodalom étosza a művekben van, nem másutt. A magatartás: mondat, bekezdés, ritmus és metrum, prózaritmus, a szabadvers és bármiféle műfaj és műfajtalanság kötöttsége, és így tovább. A lelkizés diktatúrához vezet és megfordítva: az erőszak érzelmes, sír, hogy ki kell szorítania „egymást”, mint azt Lenin emlékezetes mondatai oly plasztikusan kifejezik az Appassionata hallgatása közben (lásd Gorkij feljegyzését, aki jobb író volt, mint amilyennek látnunk kényszerítettek). A szuverenitásnak nincs alternatívája, az egymással szembeninek sincs. Mindez azt jelenti, hogy világkép és értékválasztás, súlyos döntés nélkül az egész egy fabatkát sem ér, és a világképi döntéseknek semmi közük a kollektív ideológiákhoz, sőt kizárják egymást. Egy értékei szerint felnőni igyekvő nemzedék, vagy nemzedékek nem feledkeznek meg a mai kereszttűzben sem arról, hogy az irodalom olyat tud, amit a fellobbanó politikai társadalom, a nagy modernizációs kísérlet sem tudhat, per definitionem: önmaga mögé nézni, önmagával szemben kérdezni, kigúnyolni, parodizálni és leleplezni — a világ mögé kérdezni, jó értelemben eretneknek lenni, jó értelemben destruálni, ami az irodalom mindenkori nagy feladatai közé tartozott. Volt-e társadalmon kívülibb mondanivaló a pedáns Goethe-regényekénél? Ez a kritikai magatartás az igazi nevelőerő, amikor tehát életművekkel politizálunk. A „rendszeren” kívülről néző művészet minden „rendszer” és „széljárás”, mélyebben minden emberi civilizáció életföltétele. így a szándékkal távolról indított fejtegetés visszatér elejéhez: a modernség politikai és általános válsága, mely nyugaton közhely, nálunk is megköveteli a „transzcendentális” kritikát, ez pedig valódi szabadság-lehetőség, a szabadságeszmére épült tömegtársadalmak csődjével szemben. 1989. április 51
