Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 8. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (III. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

ugyanis zömmel tizenéves fiatalok. Viselkedésükből ítélve kívülről ismerik a filmet, s azért jöttek a moziba, hogy részt vegyenek abban, ami a filmvásznon történik, hogy ők is közreműködők legyenek. Vagyis:

— rizst hajigáinak marékszám a vászonra, amikor azon egy fiatal pár jelenik meg:

— gyufákat gyújtanak, amikor a film hőse egy vár sötét pincéjében bolyong;

— ennivalót dobálnak szét a padlón, amikor a filmen lakomát csapnak;

— tömegesen tódulnak a vetítővászon előtti színpadra, hogy együtt táncoljanak a film szereplőivel.

Feldobódva, vidám izgatottsággal jönnek ki a moziból, mintha diszkóból jönnének.

Óriási a kereslet mindenféle életrajz iránt (az összes könyvesboltban jókora, elkülönített részt foglalnak el az életrajzi könyvek). Van ebben valamiféle önvédelmi reflex a világ növekvő anonimitásával szemben. Az emberekben továbbra is él a vágy, hogy (ha csak olvasmányaik révén is) kapcsolatba kerüljenek egy konkrét, megfogható személlyel, akinek van neve, arca, vannak szokásai, ábrándjai. Az életrajzok népszerűsége abból is fakad, hogy az emberek szeretnék látni, hogyan lett a nagy ember olyan naggyá, szeretnék ellesni a stílusát.

(Fordította: Szenyán Erzsébet)

46