Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (III. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
mus viszonyai közt (vagyis amikor a függőségben levő területeken formálisan független államok keletkeznek, ám a valóságban ezeket idegen érdekeknek behódolt elit csoport vezeti) a társadalom az államot már nem érzi olyan erőnek, mely védi a nemzetet, szolgálja annak értékeit, fejleszti anyagi és szellemi tartalékait, sokkal inkább elnyomó struktúrának tartja. Egyre általánosabbá válik az a nézet, hogy az anyaországnak ma nem az a valóságos célja, hogy a tőle függő, neki alárendelt államot pusztítsa el, hanem az, hogy az államban élő nemzetet, mint a függetlenség veszélyes őrzőjét és védelmezőjét gyengítse, züllessze és rombolja. Vagyis manapság nem a függő államokat fenyegeti veszély, hanem azokat a nemzeteket, amelyeket éppen ezeknek az alárendelt államgépezeteknek a segítségével igyekszik az anyaország szétverni, megtizedelni. Egyszóval az anyaország arra törekszik, hogy a leigázottakkal, alárendeltekkel szemben saját államukat erősítse! Az etnikai tudat — mint növekvő politikai erő a modern világban. Ez a tudat olyan erő, mely dezintegrálja a szélesebb, etnikum fölötti struktúrákat. A rák. Mit mondanak a patológusok? Azt, többek között, hogy minél primitívebbek a ráksejtek, annál nagyobb agresszivitás jellemzi viselkedésüket. A primitívség, az agresszivitás, a faragatlanság kapcsolata. A faragatlanság aktív, kitartó, tolakodó; olyan fáradhatatlan erő, olyan rossz, mely állandóan támad. A politika, ha sokáig foglalkozunk vele, torzítja, korrumpálja gondolkodásunkat. Expanzivitás, falánkság jellemzi. Mindent maga alá akar gyűrni, mindent meg akar kaparintani. Mindenhova be akar hatolni. Destruktív, mint a kábítószer. A politikus és a narkomán gondolkodásmódja hasonló: egyirányú, nyugtalanul, megszállottan keresi az alkalmat, hogy állandó éhségét csillapítsa. Szembeötlő e gondolkodásmód monotematikussága, ismétlődésre való hajlama és, idővel, növekvő autizmusa. Ahogyan a narkománnak mindennap szüksége van újabb adag kábítószerre, ugyanúgy a politikusnak is állandóan újabb adag politizálást kell magába injekcióznia. Kerüld a csőcseléket, mert rossz véget érsz, mert a csőcselék megfojt, elpusztít. Úgy tekints azokra az emberekre, mint akik járványt terjesztenek, messziről kerüld el őket! A csőcselékben van valamiféle hódító szándék, irigy pusztítási vágy. A csőcselék arra törekszik, hogy nyugalmunkat megzavarja, megakadályozzon munkánkban, az emberiséget pedig — a fejlődésben. A csőcselék mozgása mindig hátra, visszafelé tart, a mozgásból a mozdulatlanságba. Csak egyet akar — lerántani bennünket a mocsárba. Es ezt nehezen tudjuk megakadályozni, mert túl gyengék vagyunk. Csak egyetlen kiút kínálkozik — elkövetni mindent, hogy ne tegyük meg az első lépést a mocsár felé. Az első lépés mindent eldönt. Csakhogy számtalan olyan helyzet van, melyben nehezen jövünk rá, hogy éppen ez volt az az első, s egyúttal a végzetes lépés! A rendszer célja az ellenőrzés. Az állandó, makacs, mindenütt jelenlevő ellenőrzés. Mindenkinek mindenkit folyvást figyelnie kell, kutatnia kell az irataiban, táskájában, hűtőszekrényében, csűrjében. Van-e olyan ember, akit soha nem ellenőriztek, vagy aki nem ellenőrzött mást? Az a filozófia, melyre az ilyenfajta 40
