Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 8. szám - Nyikolaj Gumiljov: Eltévedt villamos, Emlékezet (versek, Baka István fordításai)

Éhség, szomjúság, álmatlan éjek, erőltetett menetek sora, ám csak Szent György érintette kétszer mellkasát, ólomgolyó soha.

Én, ki makacs-komor an emeltem éjhomályban új bazilikát, az Atya dicsét megirigyeltem földön és a mennyben egyaránt.

Tűz emészti, szívem, égi lángban perzselődöm ama szent napig, míg magasba nem törnek hazámban az új Jeruzsálem falai.

S akkor a világra furcsa szél ront — és rettentő fényt áraszt az ég, a Tejút virágzik ki vakítón vágtató planéták kertjeként.

Ismeretlen vándor jő, az arcán fátyol: ám megértem, mit jelent a nyomában lépkedő oroszlán és a sas, amely fölötte leng.

Felkiáltok ... De vajon segít még, — a lelkemnek új éltet ki ad?

Csak a kígyó vedli le a bőrét, lelket váltunk, ám a test marad.

Baka István fordításai

35