Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Radics Péter: Egy rögeszme árnyékában (Székely János prózájáról)

A mítosz értelme, amelyben a legkésőbb keltezett írás 1984-ből való, erre bizonyság. E kötetben valóban minden műfaj túlmutat önmagán. A cimadó, ragyogó intuíciójú esszében Székely valahogyan úgy talál kulcsot a Cantata profana kétféle értelmezéséhez egy aprónak tűnő mozzanatban (a híd emlegetése üt szöget a fejébe, amelyen túl a szarvassá vált fiúknak nyoma veszett), mint Freud Michelangelo lelkialkatának átvilágításához a Mózes kezébe akadt szakállcsomó s a sarkukra állított kőtáblák titkának megfejtésével.

Az anyagról, a térről s az időről följegyzett régi és újabb aforizmák (például: „Ha csakugyan volt Big Bang: az a pillanat volt az, amikor tér és idő egymásra talált.”) fölé azt írta címnek: Líra a térről. Miután a legsúlyosabb gyermekkori élményeit (a háborúsakat) kiírta magából, visszatér a leggyöngédebbekhez. A gyermekkorom ösvényeiben annak idején erdőket, vizeket, városokat vett számba, most viszont legkorábbi emlékeit, kezdve az anyaméhre emlékező kisgyermekkori sejtelemmel. Mint valaha Bolyairól, megintcsak egy regényhőshöz elegendő anyagot sűritett össze Gaál Gáborról írt portrévázlatában. Egyszóval: bár Székely János bebizonyította, hogy a líra meghalt, s nemsokára elhallgatott az epikában, legutóbb pedig a drámában is, tisztában van vele: a sors „a legképtelenebb cethalakat találja ki, hogy rákényszeritsen küldetésünkre”. (Mi a boldogság?) Mindennapi logikánk bármennyire is tiltakozzék ellene: Ninivébe el kell menni, még ha megtérítésére nincs is remény. Hiszen ki tudja, mire tartja a prófétát s mire a várost az Úr.

E SZÁMUNK SZERZŐI

Ács Zoltán történész, újságíró (Budapest); Balázs Attila író (Újvidék, Jugoszlávia); Balia D. Károly költő, író (Ungvár, Szovjetunió); Bállá László ny. főszerkesztő (Ungvár, Szovjetunió); Csorba Győző költő (Pécs); Domokos Mátyás szerkesztő, kritikus (Budapest); Dupka György költő, szerkesztő (Ungvár, Szovjetunió); Fenyvesi Ottó költő (Újvidék, Jugoszlávia); Finta Éva költő (Beregszász, Szovjetunió); Gál Sándor költő, újságíró (Kassa, Csehszlovákia); Grezsa Ferenc irodalomtörténész, egyetemi tanár (Szeged); Herceg János író (Doroszló, Jugoszlávia); Horváth Sándor költő, újságíró (Ungvár, Szovjetunió); Illyés Gyula író, költő (1902—1983); Kabdebó Tamás költő, könyvtáros (Dublin, Írország); Készéi István költő (1935—1984); Kovács András Ferenc költő (Kolozsvár, Románia); Kovács István költő, történész (Budapest); dr. Lakatos István ny. szemész-főorvos (Budapest); Lászlóffy Csaba költő (Kolozsvár, Románia); Mák Ferenc irodalomtörténész, könyvtáros (Szabadka, Jugoszlávia); Monoszlóy Dezső költő (Bécs, Ausztria); Móricz Kálmán újságíró (Ungvár, Szovjetunió); Nagy Gáspár költő (Budapest); Németh István író (Újvidék, Jugoszlávia); Németh László író (1901—1975); Palotás Dezső író (Kolozsvár, Románia); Pintér Lajos költő, a Forrás szerkesztője (Kecskemét); Pomogáts Béla irodalomtörténész (Budapest); Radics Péter újságíró, kritikus (Székesfehérvár); Rosner Árpád költő (London, Nagy- Britannia); Sándor Iván író (Budapest); Simándi Ágnes költő (Scarbo(Folytatás a 152. oldalon.)

142