Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Zelei Miklós: Külföldi magyarokról, nyelvről, irodalomról (Egy délelőtt Szegeden, Ilia Mihálynál)

nem hajlandó foglalkozni. Ma is fenntartom azt a véleményemet, hogy lépnie kellett volna a tiltások ellenére is.

— Jellemezzük a néhány évvel ezelőtti helyzetet! A folyóiratokban többé-kevésbé már otthonra leltek a szomszédos, szocialistának nevezett országok magyarjai és írói. A legnépszerűbbeknek a könyveit is kiadták. A Magyarok Világszövetsége azonban nem vett róluk tudomást. Kizárólag a nyugatiakkal építgette a kapcsolatokat, akiket viszont kizártak a folyóiratokból, a könyvkiadásból.

— Furcsa állapot volt. Tettem kísérleteket, hogy kimenjek nyugati magyar író barátaimhoz és előadásokat tartsak. A Magyarok Világszövetségén keresztül lehetett volna kimenni. Behívtak a minisztériumba és megmondták, hogy menni mehetek, de előadást nem tarthatok. Akkor meg minek utazott volna ki az ember? A szomszéd országokhoz fűződő problémákat természetesnek tartom. A negyven év és a közös zászló alatt nem született meg köztünk a tartalmas, őszinte kapcsolat. A nemzetiségi léttel, de olykor még az irodalommal foglalkozó írásokra is gyakran jött olyan válasz, hogy ez megint beavatkozás, területrevízió, határkiigazítás ... A brit miniszterelnök biztos nem üzent volna ilyesmit, ha Cs. Szabó Lászlóval hamarabb kezdünk foglalkozni.

— Személyesen is megfordultál a Világszövetségben?

— Nem. Egyszer akartam részt venni az anyanyelvi konferencián, Veszprémben vagy Pécsett, már nem emlékszem. Már nem voltam szerkesztő, bukott embernek számítottam. Nyugati barátaim hívtak, engem és Mészöly Miklóst. A nyugatiak szóltak Gosztonyi Jánosnak, és azt a választ kapták, hogy nem.

— Kitiltottak az anyanyelvi konferenciáról?

— Igen. Mára szerencsére változott a helyzet. A Világszövetség ma már az anyanyelvi konferenciákon és más módon is, megpróbálja fölvenni a kapcsolatokat a szomszéd országok magyarságával.

— A Magyarok Világszövetsége szakmai intézmény volt vagy politikai hatóság?

— A nyugati magyarság ezt az intézményt a kormány szervének tekintette, s a nyugati magyar egyesületek, körök meg is mondták, hogy az Akadémiával, az írószövetséggel, hasonlókkal szívesen fraternizálnak, de a Magyarok Világszövetségével nem. Emlékszem rá, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak valamilyen fölolvasó ülésén milyen borzongás futott végig a termen, amikor a történész Nagy Károly, amerikai egyetemi tanár, azzal vezette be az előadását: nem feledjük az 56-os magyar forradalom emlékét. Mára már nyilván belátta a Világszövetség, hogy olyannak kell elfogadnunk a nyugati és a szomszédos magyarokat, amilyenek. Nem tudjuk megváltoztatni őket, mert más konstellációban élnek. A Világszövetségnek világnézetileg elfogulatlannak kell lennie. Nem az a dolga, hogy a marxizmust—leninizmust terjessze az új-zélandi magyarok közt. Újabban úgy látom, hogy a Világszövetségből a politika már gyümölcsözően kivonult. Ez nagyon értékes tett. Szerintem az lenne a járható út, ha a Világszövetség továbbra is Pesten működne, de sokkal intenzívebben vennének részt a vezetésében, tevőleges vezetésében külföldi magyarok. Egy-két nyugati magyar már ül az elnökségben. A mostani állapotok közepette bizonyosan nehéz lesz szomszéd országbeli magyart beválasztani vagy meghívni. De egyszer ennek az időnek is el kell jönnie. Majdnem azt mondanám, hogy egy Part pour Part magyar szervezetnek kell lennie.

— Kiknek vannak még világszövetségei?

— Jugoszláviának van. A napokban végignéztem egy jugoszláv tévéműsort erről. Nagyon izgalmas volt. Azt mutatták be, hogy Nyugat-Németországban hogyan működik e szervezet, az ott dolgozó munkások, köztük magyarok, látogatják a klubokat. Bemutattak egy Ausztráliáról szóló riportot is. Három tőkést és egy futballedzőt nyilatkoztattak, az ausztrál válogatott edzőjét, Árok Ferencet. De a három tőkés is magyar volt. Ékes szerbséggel beszélt mind. Az egyik, egy szállítmányozó, azonban magyarul. Romániának is van világszövetsége. Romániának hívják. Tudok a Zsidó Világszövetségről is. Többről nem, de biztos van még. Jelenleg a Magyarok Világszövetsége nagyon nyílt kapcsolatokat tart fenn az emigrációval. A szocialista országok közt valószínűleg példátlan ez a nyíltság.

119