Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Zelei Miklós: Külföldi magyarokról, nyelvről, irodalomról (Egy délelőtt Szegeden, Ilia Mihálynál)
Zelei Miklós Külföldi magyarokról, nyelvről, irodalomról (Egy délelőtt Szegeden, Ilia Mihálynál) JL V JLikor fedezted föl a külföldi magyar irodalmat? Már hallgató korunkban, Péter László egyengetésével, Juhász Gyula kritikai kiadásával foglalkoztunk. És Juhász Gyulának a történelmi Magyarországon, Érdélyben, Fölvidéken voltak kapcsolatai. Meg kellett nézni az ottani publikációs forrásait. El is kellett utazni oda. Levelezni kellett. Végzős koromban és friss diplomásként, 1957—58-ban vettem észre, hogy mindez nemcsak a történelmi Magyarország, hanem ezeken a tájakon eleven a magyar kultúra. — Hol jártál? Nagyváradon, Kolozsvárott, Máramarosszigeten ... A levéltárakban, a könyvtárakban találkoztam irodalomtörténészekkel, írókkal. — És milyen volt a levéltári kiszolgálás? Akkor még jó. Megkaptuk a bukaresti belügyminisztérium engedélyét és kutathattunk. Igaz, csak azt, ami a papíron szerepelt. És az enyémre, tévedésből, mivel egy másik kollégával mentem, aki Petőfit kutatott, Juhász Gyula nem volt ráírva. Akkor még ez is elment. Beengedtek a levéltárba, dolgozhattunk. De már akkor is értek meglepetések. A pesti Széchényi Könyvtárból hiányoztak a nagyváradi lapok egyes számai. Ezeket is meg akartam nézni, de nem adták ide, mert újságokra nem szólt az engedély, csak levéltári kutatásra. Váradon más meglepetés is ért. Kiderült, hogy a helyi levéltári anyag többségét már akkor Bukarestbe vitték .. .Az erdélyi vidéki anyag legjobb része Bukarestben van. Elvitték a helyi levéltárakból. Az 1919-es átmeneti időszakban, ősszel, amikor magyarok már nem, románok még nem voltak ott, indult néhány nagyon érdekes magyar lap. Ézek az ötvenes évek második felében már Bukarestbe kerültek az utolsó példányig. De ott se igen lehetett hozzájuk férni. Ezeken az útjaimon az idősebb nemzedékkel találkoztam. Eszembe jut Szabó T. Attila, ahogy megáll a kolozsvári református kollégium kapujában és beszélget velem. Többször nem találkoztam vele, csak leveleztünk. Megismerkedtem Szemlér Ferenccel Bukarestben. Aztán Kacsó Sándorral, Asztalos Istvánnal. És amikor a hatvanas évek közepén kapcsolatba kerültem a Tiszatájjal, természetes volt, hogy írást kértem tőlük, hogy továbbépítettem a személyes kapcsolódásokat. A Délvidéki Szemlét is Juhász Gyula miatt néztem át, ugyancsak egyetemista koromban. Nagyon sok két világháború közötti vajdasági magyar írót olvastam benne. Amikor én végeztem, 1957-ben még zárlat volt a jugoszláviai magyarság irányában. Később a szegedi egyetem vette föl először a kapcsolatot az újvidéki egyetemmel. Tanárokkal, írókkal. — Hogyan nyíltak-csukódtak a zárak Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió felé? Nem illett erről beszélni. Annyit illett tudni, hogy a szocializmus mindent megold. Hogy a nemzetiségi gondokat is megoldja. 1953-tól 1957-ig jártam egyetemre, soha 114
