Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Ács Zoltán: Négy évtized kiesett? (Beszélgetés Juhász Gyula akadémikussal, a Magyarságkutató Intézet igazgatójával a világ összmagyarságáról)

— A kárpátaljai magyarság annyira nem szerepelt a köztudatban, hogy még Illyés Gyula is az ötágú sípról beszélt, holott ez a síp hatágú. Ez a „feledékenység” nyilvánvalóan abból a tudati hibából fakad, hogy a trianoni békeszerződéskor a Szovjetunióhoz nem kerültek magyar területek, mert Kárpát-Ukrajna akkor éppen Csehszlovákiához tartozott, majd a II. világháború alatt Magyarországhoz és csak a második világháború után került a Szovjetunióhoz. Figyelmen kívül márcsak azért sem hagyhatjuk, mert ott is százezres nagyságrendben élnek magyarok. Ma bizonyos javulás jelei mutatkoznak az ottani magyarok életében, nemzetiségi létében, amiről manapság már elég sok szó esik a sajtóban és a tömegkommunikációban. Remélem, hogy az ottani magyarságnak a nemzetiségi léte hosz- szú távon is biztosítva lesz.

— A trianoni döntést követően a legkisebb számban az ausztriai Burgenlandba kerültek magyarok. Számukat a húszas évek végének és a harmincas évek elejének felmérései 40-50 ezerre becsülik. A legfrissebb népszámlálás szerint ma már alig vannak többen, mint négy, négy és félezren.

— Sokan kritizálják az osztrák nemzetiségi politikát is, hogy alapvetően csak a szlovénekre és a horvátokra figyel. Tény, hogy a jugoszláv állam az elmúlt években többször is keményen felvetette a nemzetiségi problémákat, az Ausztriában élő délszlávok nem kielégítő helyzetét. Magyar részről ez így kevésbé nyilvánult meg. Az is igaz, hogy az asszimiláció elsősorban nem a kényszerintézkedések miatt — noha hallottam már panaszokat ott is — gyorsult fel az ottani magyarok körében. Azt hiszem, bizonyos mértékben természetes az ottani asszimiláció, és úgy gondolom, hogy egy demokratikusan gondolkodó ember ezt a jogát — mégha fájlalja is — senkinek sem vonhatja kétségbe, ha önként, saját döntéséből és helyzetéből adódóan asszimilálódik és végül osztráknak vallja magát. Ez mindenkinek a természetes joga.

— Ausztriában a honfoglalás óta ott élő burgenlandi magyarságon kívül jelentős számban élnek még magyarok, akik 1945-öt követően politikai vagy gazdasági okok miatt hagyták el az országot. A bécsi magyar emigráció számát több tízezerre becsülik például. Tudomásom szerint komoly nézeteltérések is vannak a burgenlandi magyarok és a bécsi magyarok képviselői között.

— A probléma egyik gyökere ott keresendő, hogy ma már az Ausztriában élő magyarságnak jelentősebbik része a bevándorló, mint az őslakos. Én azt hiszem, mi mindenképpen akkor járunk el helyesen, ha e nagyobb többség magyarságát is elismerjük és éppúgy diaszpórának tekintjük, mint mondjuk az Egyesült Államokban élő magyarokat. Mindjárt föl is verném a diaszpóra fogalmát, mert mint már említettem, többfajta diaszpóra létezik. Diaszpórán a köztudat általában a Lajtától nyugatra élő magyarságot érti. A tudományban ez nem egészen így van, hiszen a szomszédos országokban is létezik diaszpóra-magyarság, gondoljunk csak az Észak-Szlovákiában élő magyarokra vagy a csángó magyarokra. Tehát a diaszpóra differenciáltabb fogalom, mint ahogy a közfelfogásban él, de azt hiszem, a magyar diaszpóra nagy része nyugodtan tekinthető úgy, hogy a nyugati országokban, illetve a tengerentúlon él.

Tapasztalataim szerint kezd kialakulni az egységes magyarság képe, különösen hogy a fiatalabb nemzedékek kerülnek előtérbe. Volt ugye az első világháború előtti kivándorlás, amikor kitántorgott Amerikába három millió magyar. Az akkori kivándorlók leszármazot- tainak többsége így vagy úgy, de mára már asszimilálódott. Ez különösen érvényes az Egyesült Államokra vagy a dél-amerikai országokra. Ez egy újabb problémát is fölvet, hiszen az akkori kivándorlók túlnyomó többsége nem a mai Magyarország területét elhagyva próbált szerencsét, hanem jelentős részben a szomszédos országokból kelt útra. így sok helyütt a befogadó ország nem is magyarnak tekinti őket, hanem csehnek, románnak, vagy jugoszlávnak. Nemrégiben Brazíliában járva találkoztam olyan itthoni magyarral, aki nem is a húszas években vándorolt ki, hanem valamikor a hatvanas években. Bukarestben született és ennek megfelelően irataiban az szerepel, hogy ő román állampolgár. Nem tudta megmagyarázni az ottani hatóságoknak, hogy azért, mert Bukarestben született, ő nem román, hanem magyar, és Brazíliában is magyarként él.

110