Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Ács Zoltán: Négy évtized kiesett? (Beszélgetés Juhász Gyula akadémikussal, a Magyarságkutató Intézet igazgatójával a világ összmagyarságáról)

szűnt ez a szándék Csehszlovákiában is, hiszen ennek nemzetközi vétója volt. Vissza kellett vonniuk bizonyos rendelkezéseket és adniuk kellett bizonyos megélhetési lehetőségeket az ottani nemzetiségnek. Természetesen a sztálinista állam körülményei között. Ne felejtsük el, hogy ez mindegyik kelet-európai országra érvényes, amelyik a sztálinista utat járta, így bizonyos értelemben Magyarországra is. Gondoljon csak a magyarországi svábságra. Hány évre volt szükség, hogy egyáltalán fény derülhessen arra, hogyan zajlott le a kitelepítésük! De ugyanígy emlegethetném a Tito-ellenes korszakban a délszlávokkal szembeni diszkriminációt is. Csehszlovákiára visszatérve úgy gondolom, hogy ilyen értelemben a nyilt kitelepítési szándék megszűnt, amit felváltott az asszimiláció problematikája, de korántsem abban a formában, mint az Romániában megvalósult, különösen Ceausescu uralma óta.

Csehszlovákiára — ismereteim szerint — inkább a lassú — bizonyos értelemben — adminisztratív intézkedésekkel befolyásolt asszimilációra való késztetés a jellemző.

— A legfinomabb eszközök elsősorban a bármilyen kisebbséget mindig is érzékenyen érintő, az anyanyelv használatát gátló intézkedésekben nyilvánulnak meg, mint például az anyanyelvi óvodák és iskolák számának a csökentésében, különböző létszámokra hivatkozva.

— Igen. Ezt én is ugyanígy látom. Az biztos, hogy ezt a szándékot lelassította az a — talán ma még nem lemérhető — változás, amely a magyar közvéleményben és ennek hatására a kormányzati politikában is bekövetkezett az utóbbi hónapokban.

— Az aktuálpolitikai események az utóbbi időben több területen is befolyásolták a kisebbségekhez való viszonyt. A hivatalos magyar politikának az utóbbi hónapokban megváltozott a viszonya a nyugati magyarsághoz is. Erről majd még beszélünk, de maradjunk még északi szomszédunknál. Nem tudom, igaz-e vagy sem, de állítólag a bős—nagymarosi vízierőműnek az építése is összefügg a csehszlovákiai magyar kisebbséggel. Mondom, elképzelhető, hogy csak kacsa, de többen rebesgették, hogy a szerződés ratifikálása összefügg néhány tervezett, a szlovákiai magyarság jogait erősen csorbítani kívánó rendelkezés eltörlésével.

— Nézze, én nem ismerem ezt a szerződést, tekintettel arra, hogy nem hozták nyilvánosságra és nem tudom, mennyiben van összefüggés az ottani magyarság helyzete és a bős-nagymarosi vízierőmű megépítése között. Nehezen tudom elhinni, hogy ebben a szerződésben esetleg egy ilyen titkos pont szerepelne. De nem direkt összefüggés bizonyos hogy van, amennyiben föl tudják használni ezt is a csehszlovákiai magyarság helyzetének vagy jövőjének befolyásolására. Nagyon szomorú volna, ha egy ilyen megállapodás létrejött volna, bár beleillik a hajdani magyar politikai, kormányzati gondolkodásba, legalábbis ami a szomszédos országokban élő magyar kisebbségeket illeti. Kiderült, hogy az a politika, amely azt hirdette, hogy a baráti országok között csak szigorúan pártközi, vagy titkos tárgyalások alapján lehet elérni kisebbségi ügyekben eredményeket, teljesen helytelen és eredménytelen volt, mert semmi az ég világon nem javult, hanem inkább romlott mindaddig, amíg ennek a nyilvánossága meg nem teremtődött. Úgyhogy visszatérve Bős —Nagymarosra, csak azt mondhatom, hogy én nem tudok ilyen megállapodásról, de elverni sem tudom teljesen.

— Akkor fordítva teszem fel a kérdést és most valóban a véleményére vagyok kiváncsi arról, hogyan függhet össze a kisebbségi ügy az aktuálpolitikával. Abban az esetben, ha ne adj’ isten egy népszavazás elveti az erőmüvet, mi történhet? Hisz a cseheknek, nyilvánvaló hogy szükségük van rá. Köztudott, hogy nem éppen felhőtlen minden tekintetben a két állam közötti viszony, hiszen a csehszlovák politikai vezetésben is sanda szemmel nézik némelyek a magyarországi változásokat, amelyet túl gyorsnak tartanak. Mi lesz, ha mi azt mondjuk, hogy nem kell nekünk ez a vízierőmű?

— Nem zárható ki, hogy ennek negatív hatásai is lehetnek az ottani magyarságra. Bár az egész nemzetiségi kérdés most már annyira a nemzetközi nyilvánosság előtt zajlik, elsősorban a román magatartás miatt, hogy nem hiszem: egy negatív döntés közvetlenül összefüggne ezzel. Más összefüggést inkább el tudok képzelni. Azért is tartom fontosnak a nemzetközi nyilvánosságot és a kisebbségi kérdés szüntelen napirenden tartását a nem107