Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Ács Zoltán: Négy évtized kiesett? (Beszélgetés Juhász Gyula akadémikussal, a Magyarságkutató Intézet igazgatójával a világ összmagyarságáról)

változások bekövetkeztek, de a magyarellenesség hagyományai a szlovák köztudat egészében a mai napig is érezhetőek, habár törvényesen a korábbi megkülönböztetést régóta, a 40-es évek vége, 50-es évek eleje óta nem lehet csinálni.

— Úgy tudom, hogy 1968 augusztusában, amikor a „szövetséges” csapatok mellett mi is bevonultunk leverni a „prágai tavaszt”,felgerjesztettünk ismét egy nagyfokú magyar ellenességet, ami lehet hogy megvolt, és csak lappangott, vagy esetleg eltűnőfélben volt. A 68-as bevonulásunkkal a nemzetiségi szenvedélyeket ismét felkorbácsoltuk.

— Én egy kicsit pontosítanék. Emlékezetem és ismeretem szerint ilyen jelenségek már a bevonulás előtt fellelhetők voltak, mert a szlovák nemzeti öntudatnak is reneszánsza volt a dubcseki időszak és ebben a Szlovenszka Matica újjáalakulása. Már augusztus előtt bizonyos jelenségekből érezhető volt, hogy ennek akár magyarellenes éle is lehet. Abban a szellemi légkörben viszont, amely a „prágai tavaszt” jellemezte, megvolt a lehetősége a csehszlovákiai magyarság véleménynyilvánításának is. Gondoljunk csak a híres Fábry- cikkre, amely a felvidéki Magyar Szóban jelent meg, még a bevonulás előtti hetekben, vagy hónapokban. Bizonyos, hogy az a fajta változás, amelyet ön itt említett, valóban felkorbácsolta a magyarellenes érzelmeket Szlovákiában, és amennyit a hivatalos politika — emlékeim szerint — föl tudott használni ezekből, föl is használt a magyarsággal szemben. Kétségtelen, hogy rosszabb lett a helyzetük, ha a romlás érthető okokból nem is volt rohamos 1968 után. Ha az új csehszlovák kormányzatnak esetleg ilyen elgondolásai is voltak, ezeket egy ideig éppen a baráti segítségnyújtás miatt nem lehetett megvalósítani. De hogy a bevonulás miatt egymásra találhatott a szlovák érzelem és nemzetiségi politikával foglalkozó politikusok sanda szándéka, azt vitathatatlannak tartom.

— Nem tűnt nonszensznek a cseheknek az a szándéka, hogy a második világháborút követően kitelepítsék a magyarságot? Át lehet 7-800 ezer embert egyszerűen telepíteni? Vákuum keletkezik ott, népfelesleg, munkaerőgond itt. Mennyire van jelen északi szomszédunk politikájában esetleg még ma is az asszimilációs szándék? Még a 70-es évek legvégén is hallottunk arról, hogy meg kell szüntetni magyar középiskolákat, csökkenteni kell a magyar nyelvű iskolákat, óvodákat. Ugyanakkor a közelmúltban végül is kiléphetett a Csemadok a báb szerepéből. Járván a szlovákiai magyar településeket, beszélgetve az ottlakó emberekkel, még mindig elégedetlenek mindazzal, amit kaptak. Igaz, minden relatív, hisz ma már máshoz mérnek.

— Ha kitelepítésekről beszélünk, ne felejtsük el, hogy a második világháború után éppen Csehszlovákiából mintegy 3 millió németet telepítettek ki nemzetközi döntések alapján. Ehhez képest az akkor körülbelül 6-700 ezernyi magyar — mert be kell számítanunk a Szovjetunióhoz került kárpát-ukrajnai magyarságot is — kitelepítése úgymond gyerekjáték lett volna. A csehek már 1943-ban fölvetették a kitelepítés problémáját. Először a Nagy-Britanniában székelő cseh emigrációs kormány harcolt azért, hogy ne csak a németeket, hanem a magyarokat is telepíthessék ki. Viszont azt az angol részről szorgalmazott megoldást, miszerint az áttelepülő magyarokkal együtt területeket is adjon át a cseh kormány Magyarországnak, természetesen nem akarták elfogadni. Ezért az angolok ellenezték is, hogy milliós nagyságrendben telepítsenek magyarokat a trianoni Magyarországra. Annál is inkább, mert Magyarországon alapvető szociális változásoknak kellett bekövetkezniük, mint például a földosztásnak, a már amúgy is feszítő szociális problémákat csak kiélezte volna a nagy számú áttelepítés. Ilyen értelemben közvetlenül összefügg egymással a magyarországi svábok és a felvidéki magyarság kitelepítési szándéka.

Végül is az eredeti cseh elgondolást nem hagyták jóvá a nagyhatalmak, hanem csak azt, hogy amennyi magyarországi szlovák át kíván települni az anyaországba, annyi szlovákiai magyart telepítsenek Magyarországra. Amíg ez a döntés megszületett, már eleve nagyon sok magyar került át a Felvidékről.

— A kérdés második része pedig arra vonatkozott, hogy ekkor egyértelműen kiviláglott, hogy a magyar kisebbségtől meg akarnak szabadulni a csehszlovákok. Ez a szándék a hivatalos csehszlovák politikában mennyire kísérhető tovább?

— Azt gondolom, hogy amikor bekövetkezett 1948-ban a kommunista fordulat, meg106