Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Csiki László: Sztálin levágja Lenin szakállát (vers)
Csíki László Sztálin levágja Lenin szakállát Azt az eszmét nyilván ismered, ahogy működött, a bőrödön. Most jobban érdekel, amint Sztálin levágja Lenin szakállát a forradalom előestéjén, Allilujevéknál. A párás szoba közepén, egy hokkerlin az a kis ember a túl nagy fejével, a zömök grúz pedig fényes borotvával hajlong előtte, kerülgeti, néhány harcos meg bámul. A reszkető fagyban odakint őrjáratok. Halálra keresik őket. Jó tudni azért, hogy Iljics is félt, ember módra, bújt, más kezére adta legendás szőrzetét. Egyedül az nem világos, két nap múltán miképpen szónokolt a tömegnek azzal az arccal, amit éppen azóta ismerünk, miképpen tett szert új szakáiba hirtelenében, mikor még kenyér se volt? Szoszó pedig — elképzelhető — zsebében hordta azután Iljics férfidíszét, mégis furcsa, hogy harmincöt éven át ezt az egyet nem vette elő soha.
