Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő IV. rész)
Sándor Iván Vízkereszttől Szilveszterig — A nyolcvankilences esztendő — 4. Szent György hava M .Április lépcsőin elér bennünket a változások mélyebb rétegeinek üzenete. Ezt nevezzük korérzésnek. Két Goethe-gondolat Eckermann följegyzésében (a kötetet a véletlen adta kezembe új átlapozásra): 1825. december 25. (tudták, mikor lehet meghitten beszélgetni; vasárnap este van, hat óra): „Ha Byronnak lett volna alkalma arra, hogy újra meg újra goromba parlamenti nyilatkozatokkal szabaduljon meg mindattól, ami ellenzékiség beléje szorult, akkor mint költő sokkal tisztábban állna előttünk. így azonban, alig jutván szóhoz a parlamentben, magába fojtotta mindazt, amit szívében nemzete ellen hordozott, és hogy megszabadulhasson ettől, nem tehetett mást, mint hogy költői módon dolgozta fel és mondta ki. Byron negatív hatásainak nagy részét ezért visszatartott parlamenti beszédeknek nevezném ...” 1826. január 29. (újra) vasárnap este: „Örökösen a régiek tanulmányozásáról beszélnek; de mi egyebet jelenthet ez, mint: fordulj a valóságos világ felé, és igyekezz azt kifejezni, mert ezt tették a régiek is a maguk idejében.” Ennyit kiindulópontnak. (A demokrata: szakszerű.) Egyre inkább valóságos terepen zajlik politikai küzdelem. Könnyű volt tíz éve, tizenöt éve, még két éve is az írónak politizálni. A lefojtott életben, amikor minden kimondott gondolat kockázattal járt, egy mondat is élő lelkiismeret lehetett és az egész nemzet érzületét fejezhette ki. Nem tisztességes mestere szakmájának az olyan író, aki ma nem érzi magát egyre inkább kontárnak a politikában. Az író-gondolkodó (szerencsés esetben) mesz- szebbre lát a hétköznapnál, a szuverén szellem képviselője; a politikai harc mindennapi lövészárkaiban viszont csak akkor lehet eredményre törni, ha az ember a lába elé is néz, látja a vele együtt menetelők, a vele szembe menetelők mozdulatait, és (akarja, nem akarja) ehhez igazítja a lépteit. Megtalálni ilyenkor a hiteles gondolatokat, műveket, ehhez méltóság, erkölcs, önfegyelem szükségeltetik; hogy a segítő indulat ne szoruljon az íróba, de a mü se legyen „visszatartott parlamenti beszéd”. Ma a politikában a közgazdászok, jogászok, publicisták, politológusok, organi- zátorok, szociológusok ideje jött el, éppen ez mutatja, hogy a kvázipolitizálás 39
