Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő IV. rész)

helyett a valóságos küzdelmek idejét éljük. Ilyenkor az író az esszén, a gondolkodó íráson túl leginkább a szakszerűségével segíthet a politikai harcban. Még taníthat is másokat.

Az élet látásának szakszerűségére. A megnevezés szakszerűségére.

Regényt folytatni jöttem Szigligetre. Átsétálok az éppen üres 17-es szobába. Megnézem újra Nagy László közismert kedves Szent György-ábrázolását a falba süllyesztett márványlapok keretében. A lovag felülről szúr (a sárkány szája nyitva), egytized másodperce lehet még, hogy megelőzze a torokból kiokádható lángot. Ha meghosszabbítjuk a paripa két mellső és két hátsó lábát, az ív, benne a paták alatt a sárkány teljes kört zár be. De azt is észrevehetjük, hogy a láng többet emészthet el, mint a lovagot, a táltost; az egész hamvadhat el. Mi ez az egész? A paripa lábai között, a sárkány fejének magasságában építmény (amolyan álomváros) ködös képe; a lovag mögött a ló farán pedig kis alak, lidérc, repülő angyal, pöttömnyi bohóc bűvös-bájos kancsóval. A kompozíció a teljes (az álommal felcsigázott) létezés. Nem fér kétség hozzá, hogy a tét tehát nagyobb, mint a lovag sorsa. Az ábrázolásban formát nyerő életlátás (enyhe szürrealitásával): szakszerű.

Az élet látásának szakszerűsége ma arra is megtaníthat, hogy a politikai gondolkozás mindig több, mint maga a politizáló gondolat. Az elmúlt fél évszázadot egyetlen magyar politikai gondolkodó műve élte túl nagyobb veszteségek nélkül, Bibó Istváné, és éppen azért, mert ő az élet teljességén töprengő gondolkodó volt, akit aztán hajlama és a körülmények a történeti-politikai gondolkodás útjára szorított.

De a tisztességes, a mondataival szakszerűen bánó író, a megnevezések erkölcsére, hitelességére is taníthatja a homo politicust. Nádas Péter írja, miután több mint tíz évig dolgozott az Emlékiratok könyvén: „A tisztességes mondat ugyanis hatalmassá teheti az embert, de az ember nem hatalmasodhat el a mondaton.”

Ilyen egyszerű. Igaz, annak, aki csupa tisztességes mondatot akar leírni, hogy egy művet létrehozzon, szellemi-erkölcsi és fizikai értelemben a munka gályapadjához kell láncolnia magát; ilyen alázattal kell rendelkeznie. De enélkül a ma politikusai nem fognak tudni hitelt szerezni. A jó politikus ugyanis köztudottan demokrata. És a demokrata: szakszerű. Többek között ezért nem fél.

(Közjáték a félelemről — három tételben.) 1. Ma két napra április közepén is felszökött a forróság. Erről a ritka tavaszi izzásról egy harminchét év előtti áprilisi délelőtt jut az eszembe.

Volt Budapesten, a kőbányai Gergely utcában egy szögesdróttal körülvett barakktábor. Az egyik barakkban rabok voltak, a másik kettőben munkaszolgálatosok. Közös volt az élelmezés, a munkára vonulás géppisztolyos őrök kíséretével, a különbség csak annyi volt, hogy a rabok nem tarthatták meg az öltözékükhöz tartozó szíjakat és fűzőket. A sorsom először a rabok barakkjába vetett. Az ehetetlen étel ellen már régen tiltakozás készülődött. Ez robbant ki azon az áprilisi vasárnapon. Az ebédet az udvaron osztották. Adott jelre elkezdtünk kanállal kopogni a csajkákon. A csörömpölésre összefutottak a tisztek, az őrök a géppisztolyukhoz kaptak. Az ügyeletes alhadnagy ránk ordított, de a csörömpölés nem maradt abba. Aznap ő felelt a rendért, félt a magasabb helyről érkező felelősségrevonástól. A sor előtt számolni kezdett. Erre némultunk el. Nem tudtuk, mi történik a tizedikkel. A mögöttem álló fiút emelte ki. A tűző napra állította. Egy órán át kellett ott mozdulatlanul állnia. Ilyent azelőtt csak idegenlé40