Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzetek

Szomorú beszámolója, hogy milyen kevéssé ismerik Nyugaton Magyarországot, összevetve a szomszédainkkal.

Délután a Párisba készülő, a Mód Pétert leváltandó új magyar követ: Veress Péter. Okos, rokonszenves férfi, — lám még a munkájára is fölkészül. Mire használhatná föl az én francia ismerőseimet és hogyan a diplomáciai területen. Tizenkét művészt festek le neki Charaire-éktől Guillevic-ig, Jacqueline-ig: hívja meg őket, beszéljen velük, mind magyarbarátok.

* * *

Tiszta vizet a pohárba. Mindig. Mindbe.

Nem köpöm ki az aszpirint csak azért, mert a sarki csibészt is azzal gyógyítják. Nem fogom pörbe a vegetáriánusokat azért, mert Hitler is vegetáriánus volt. Megiszom a bort, noha lángelméket vitt a sírba. És így tovább. Ki merek mondani igazságokat, melyeket méltatlan nyelvek is megforgattak. Az aranyat nem kompromittálja a kéz, amely érintette. Nem — sajnos vagy szerencsére — ha szüzet vásároltak is rajta: igazságot Magyarországnak.

* * *

Véleményünket nem kimondani, de kimondatni, ez a művészet. Ellenségünkkel is, önként; a bűnössel is, /ó-szántából.

* * *

Mit tehetnének a magyar vezetők, még ha úgy gondolkodnának is a magyarság kérdéséről, mint én? S ahogy minden valamire való demokrata?

A határokon kívül gyötrődő milliókat nem tudnák visszacsatolni. A határok háború utáni megingathatatlanságát épp a szocialista államok ütnék már-már isteni kinyilatkoztatássá. Egy barázda átrendezése már precedens lehetne.

Mivel lehetne hát mégis szolgálni azt az ügyet, hogy ne kelljen dadognunk tizenöt millió ember előtt valahányszor ajkunkra tolulna az, hogy nemzeti függetlenség, önrendelkezési jog, igazság?

A részletmunkákkal, ha a határokon kívül élőkre gondolunk. Hogy anyanyelvűket szabadon s hátrány nélkül gyakorolhassák. Hogy ott is a saját — vagyis magyar — szellemiségük áramkörében élhessenek.

Itthon pedig olyan jólétet, olyan magas műveltséget, egyszóval olyan mintaországot teremteni, amelybe mindenki — még a nem magyar anyanyelvű is — honpolgárnak kívánkoznék.

4