Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzetek
Londonból telefon: A Pen elnöke (vagy főtitkára?) Victor Pritchett kérdezi, igaz-e, hogy három magyar írót letartóztattak; mert ez rájuk is tartozik. Megkérem, hívhassam vissza, mihelyt részletesebben tájékozódom. Telefon tehát nyomban Aczélnak. Tanácskozás van nála, keressem őt — tíz perc múlva. Azaz legjobb, ha majd ő — a kedves hangú titkárnő — hív vissza. Negyedóra, félóra, háromnegyedóra föl-alá járás a készülék körül. Egy teljes óra s még egy negyed — és fejemben a nyüzsgő hangyaboly, mint mindig, ha feszülten kell várnom. Végre Aczél: okosan, nyugodtan kér még — tán megérezve türelmetlenségemet — húsz percet: valami véglegeset akar mondani. Sajnos, az újabb várás már enyhe szédülést hoz. Közben még mások akarnak telefonon beszélni házbeliekkel; az se jó, hogy elhalasztatom a készülék lefoglalását. Aczél ismét, épp oly nyugodtan. Mondd nekik nevem említése nélkül, hogy az a három ember — Konrád, Szentjóbi, Szelényi — már otthon is van. — A lakásukon. — A lakásukon. Újabb két óra, míg Londonnal sikerült a kapcsolás. De a kagylót senki sem veszi föl. A szám — 485—8827 — a második hívásra is hallgat. * * * .... Londoni telefonálás Pritchett-tel az intervenció dolgában. „Les personnes en question ont déjá regagné leurs domiciles.” Tájékozódtam illetékes helyen. Vegye ezt hiteles forrásnak, azaz biztosítéknak. * * * Este 1 /2 10-kor telefon Aczéllal. Másodszor is elolvastam a gépiratot — 33 gépelt oldal. Alaphibája: nincs tisztázva, hogy itt s most mi is a „nacionalizmus”. Sorolom a példákat: Vietnamban, de Görögországban is a kommunisták a „hazafiak”, vagyis a nacionalisták. Romániában, Szlovákiában a nyelvükhöz „sovinisztamód” ragaszkodó magyarok. Nálunk a nemzeti kerethez ténylegesen is ragaszkodók. A tanulmány még a vélt igazságaival is igen rossz hatást kelthet. Addig kiáltjátok ki a jóérzésű embereket — főleg a fiatalokat — nacionalistáknak, hogy végül azok maguk is annak nevezik magukat előbb daccal, végül szembeszegülve. Mit ér az egész, ha nem mutatunk rá a nacionalizmusnak épp köröttünk dúló jelenségeire: a kisebbségi magyarokat sújtó diszkriminációra. Aczél fölírja kifogásaimat. * * * Az orvosságért, melyet csak német területen lehet kapni, Flóra még a hét elején Szépfalusiéknak telefonált Bécsbe. Rögtön visszahívtak: megszerezhették, máris küldik. Tegnap már Pesten is volt a gyógyszer: Pista kiment a Westbahnhofra, végigjárta a vagonokat, valakit (esetleges ismerőst) meg akart kérni a Pestre utazók közül, vállalja a tenyérnyi csomagot. Véletlenül egy hajdani iskolatársára akadt, a Párisból hazautazó Jeszenszky Zoltán mérnökre. Este ő maga hozta el a gyógyszert. Magas, okos, tehetséges ember, négyhónapos tanulmányúton látták vendégül a franciák. 3
