Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzetek

Ezrek és ezrek arcát pirosíthatja, öklét rázathatja egy igazságtalan gól is. Van nemzeti szenvedély, amely ezzel rokon. De a legtöbb nemzeti-nemzetiségi csoportot mégis pontosan az tüzeli, ami egykor a munkát-kenyeret követelő tömegeket.

* * *

Az írói szekértábor a Magyar Csillag idején azt jelentette: védeni a védendőt úgy ahogy lehet, erődítmény híján, vándorúton is. A kifejezés szemem előtt (bőrömön tapasztalhatóan) vált gúnnyal, gyanúval, majd lebecsüléssel ejtendővé. Szekér — vidék — sár — barbárság: nyilván ennek a derivációnak fonalán. Most, hogy a múlt héten fölidéztem a múltját, már köpések is szállnak, igaz, egyelőre csak a hátamba, de — még egy hazai furcsaság — épp azok részéről, akikkel együtt, ha ugyan nem számára, nem kellene elejteni semmiféle tábor-gondolatot.

Mert nézzük csak az alapba: miféle urbánusok lehettek és lehetnek ott, ahol sose volt urbs? De biztos várfal se, torony se, legkevésbé elefántagyarból.

* * *

Önvádló természet vagyok, az igazság keresése erre az útra térítgetett kezdettől fogva. Ha fájdalmat okozok valakinek, persze hogy csak én lehetek a bűnös. Abban a percben. S akkor szinte mellékesnek tetszik, milyen előzmények szerkesztették össze azt a percet.

— C’est un Corse! — mondta rólam Gara. így hívja a párisi argó azt is, akinek túlzottan szent a földiéinek pártolása, a baráti hűség, a bajtársiasság. Hogy hogyan viselkedhetem általában a barátaimmal, Lőrinccel, Déryvel, Németh Lászlóval, sőt Erdélyivel (főleg amikor bajban voltak), ezen kell tárgyilagosan mérnem: mennyivel okozok több fájdalmat, mint amennyit mindenki okoz bárkinek, pusztán azzal, hogy részt vesz az életben, még ha húzódik is a struggle-tői. Mert hisz e tényeket az önvádló hamisítja csak igazán; mert leghitelesebben; mert hisz bevallásként hat.

* * *

Csoóri telefonja délben, majd találkozás, hogy a napi járkálás ne maradjon el. Letartóztatták Konrád Györgyöt, Szentjóbit és Szelényit — detektívek hozták föl vidékről Bíró Yvettet (Konrád barátnőjét) —, beszéljek én Aczél Györggyel, érdekükben. Hazajöttünk, de hasztalan hívtam, minisztertanácson van. Délután ismét próbálkoztam, végre ő csengetett ide. „Élek vissza megint a figyelmeddel. Nyilván tudod: letartóztatták Konrád Györgyöt és még két fiatalabb szellemi embert. Nem tudom, miért. Csak azt akarom közölni, tudasd azokkal, akik határoznak a sorsukról, hogy én kiváló művésznek ismerem Konrád Györgyöt, nagyrabecsülöm fiatalabb társait és: bizonyos vagyok a jóhiszeműségükben, számítsák be ezt is már a vizsgálatnál.” „így lesz és bizonyos lehetsz, hogy tekintetbe veszik a szavadat.”

* * *

2