Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Katona Piroska: Levelek Németh Lászlótól
a (már a próbán is gyengének ígérkező) előadáshoz. A Bródy S. hívei attól húzódtak, hogy én vagyok a kapcsolt áru, az enyémek, hogy Bródy Sándor. Nagyon örülök, ha látogatásunk nem hagyott Tabon rossz emléket, sőt a Volkswagen se járatta le egészen az írót. Mi nagyon jól éreztük magunkat, az út szép volt s a vezető is jól vizsgázott. Kár, hogy Magának körülményesebb a vizit visszaadása. De azért remélem, szerét ejti. Kézcsókkal Budapest, 1966. április 18-án Németh László 3. Kedves Piroska! Az Áruló bemutatója óta nem adtunk életjelt egymásnak. Hadd kívánok hát én (soproni beutalásomból visszatérve) — sok jó tanítványt, olvasmányt, s az eddigihez hasonló kedélyt és egészséget — a magyar nemzet életembe delegált képviselőjének. Kerényiéktöl kaptunk egy könyvet s égy örömhírt; a könyv Károly összegyűjtött munkáinak első, szép kiállítású kötete; az örömhír (amiről biztos tud is): Magda második dijat, 500 dollárt nyert egy spanyol Rilke pályázaton. Budapest, 1967. (jan. 13.) Kezét csókolja Németh László 4. Kedves Piroska! Egy kis lelkifurdalásom van már miatta, hogy Maga (s ráckevei orvos barátomék is) olyan komolyan veszik nemzet-helyettesi szerepüket; még a névnapjaimat is megünnepeltetik velem. Bizony védőszentek nélkül élek ebben a világban (ha csak a családom nőtagjait s néhány jó barátomat nem tekintem ennek), s így a névnap se jelent semmit az életemben. Kedves leveléből szerencsére azt látom, hogy nincs olyan iszonya a fogalmazástól, mint énnekem s ráér ön, irodalmi szinten (bár a szint szándéka nélkül) számol be életéről — így hát a bűntudatom is csökken — ez a legtöbb, amire igényt tarthatok, hogy egy két ember gondolatában mint visszatérő téma, levelezésében mint a betűvetést jó érzéssel serkentő címzett szerepelhetek. Szegény Kristóné szépen, de bizony váratlanul ment el. Aznap írtam neki, meghiva néhány napi kibeszélésre, beszámolóra, — amelyiken fiától a halálhíre megjött. Utolsó húsz éve még szebb, nehezebb volt, mint amit az Égető Eszterben feldolgoztam; egy kis elégtétel — ha a róla adott kép végigküzdésükben némileg segíthette. Most tehát Kecskeméten van; a nagypapa homokján, akinek az élettörténetét a Mathiászé mellé tette az emlékezetembe. Ma is támadnak, működnek tán ilyen nagyszerű emberek — csak mi nem tudunk róluk. Vagy a vállalkozások szépsége nem fér bele többé a tervbe, építésbe? Kellemes szórakozást a rokonok közt; az őszi viszontlátásig. Sajkád, 1967. júl. 4-e Kézcsókkal Németh László 5. (postai lap) Kedves Piroska! Az idén ősszel már nem kerülünk el Tabra; 13-án végleg fölutazunk; Judit Lengyelországba megy egy hónapra, épp 16-án, a születésnapja után. így kétszeres okunk is van rá, hogy akkorra fönn legyünk. Utána meg jó időben is csak Mindenszentekig maradhatnánk; ez túl sok mozgatás volna. Köszönöm lapját; a pesti viszontlátásig. Sajkod, 1967. október 6-án N. László 83
