Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Katona Piroska: Levelek Németh Lászlótól
Katona Piroska Levelek Németh Lászlótól A A A tanú óta lelkes olvasója voltam Németh László műveinek. 1937-ben személyesen is találkoztam vele Kerényi Károlyéknál. Jóval később, 64 nyarán az olvasók nevében levelet írtam a művei visszhangját fájdalmasan hiányoló írónak. (Ezt említi meg Kerényi- hez 64. dec. 20-án írott levelében.) Kapcsolatunk ezóta vált barátivá, feleségével is megismerkedtem. Gyakran fölkerestem őket budai otthonukban is, Sajkodon is. Ok is meglátogattak Tabon, ahol tanárkodtam és Kecskeméten is. 1965 és 68 közt hat levelet és két lapot kaptam Németh László kézírásával, ezeket szeretném most közreadni. 1965 decemberében volt negyvenedik évfordulója Németh László íróvá avatásának. (25-ben nyerte meg a Horváthné meghal novellával a nyugat pályázatát.) Tudtam, hogy sem az írószövetség, sem más hivatalos fórum nem készül a megünneplésre, ezért olvasóit, barátaimat biztattam, fejezzék ki ragaszkodásukat, hálájukat levélben vagy táviratban az évfordulóra. Ezt sokan meg is tették. Ennek köszönhető az első levél. 1. Kedves Katona Piroska! November utolsó napján egyszerre öt táviratot kaptam Tabról, kettőt Kaposvárról s vagy négyet Kecskemétről — a nemzet üdvözlete volt a Horváthné meghal negyven éves jubileuma alkalmából. Minthogy a kecskemétiek egyike Katona Margit volt, aki az ottani szerzői esten nővére halványabb másaként állt elém, s Asconából is kaptam egy üdvözletét: igazán nem volt nehéz az összeesküvést s az összeesküvőket lelepleznem. Ha meggondoljuk, hogy a magyar irodalom a szeretet s megbecsülés ilyen „morzsáin” tengette magát kétszáz éven át s néha még ilyeneken sem — akkor ne Rátonyi Róbert postájával mérjük (vallomása szerint napi 85 levél) az ilyen megnyilatkozást, hanem a Csokonaiéval s Katona Józsefével — s aránytalanul gazdagnak, érdemtelenül megajándékozottnak érezzük magunkat — s nem a nem-gratulálókra gondolunk, hanem azokra, akik terhes, munkás életükből az adakozásnak ezt a gesztusát, kárpótlásul, ki tudták sajtolni. Azóta különben még egy összeesküvés ejtett tőrébe Mezöszilason — csaknem akkora gyanútlanságban, mint a patika fölötti kis szobában (1. Égető Eszter) húsz évvel ezelőtt. — Most jut eszembe, hogy még a Négy prófétáról irt szép levelére is adós vagyok a válasszal. Pedig az még egyetlenebb megnyilatkozás volt. Kérem Csoór Margitnak, Csepinszky, Fenyvesi Péternének, Kovács Imrének, Magaiéknak, s amennyiben az összeesküvőkhöz tartoznak, Vermes Dezsőéknek, Ittzés Gábo- réknak is adja át köszönetem. Kézcsókkal N. László 1965 karácsony. 2. Kedves Katona Piroska! Itt fönn vagyok Pesten; a lányaimnak akartam megtakarítani az április 18-i felutazást. Ella csak 21—22-én jön meg Bécsből, az unokájától, akivel a húsvéti szünidő alatt „nászúton” volt Velencében. így a 65. évfordulót egyedül töltöm a lakásban, a munkából szabaduló Ágnest és Csillát várom, s azzal jutalmazom meg magam, hogy levél adósságaimból a kedvesebbeket törlesztgetem. Beszámolója az ír. Színpad előadásáról együtt érkezett meg az igazgató győzelmi jelentésével. Mindjárt megtudtam, melyiknek higgyek, s azt is, hogy Petőfink megbukott, amiről itt a plakátok, — a gyér kiírás is — megnyugtattak. Az igazgatót az téveszthette meg, hogy a bemutatóra elment az olvasóim egy része — másnak azonban nemigen volt kedve 82
