Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Lovas Dániel: Még él a hallgatás törvénye (Apajpuszta - Méregtemető a nemzeti park szomszédságában)

Cservenkánéval az élen támogatta a dolgot, mondván, hogy ez politikai szelep: adni kell a népnek évente egy alkalmat, hogy a pusztában kitombolhassa magát.

Hozzáfogtak az idegenforgalmi ágazat fejlesztéséhez, de ez is sikamlós pályának bizonyult. Közel lévén Budapest, a vezető emberek rászoktak az itteni vadászgatásra, a gazdaság vezetői pedig szívesen fogadták a befolyásos embereket.

Hallgatva dr. Tóth Károly diagnózisát, az jár a fejemben: hol is van hát Apajpuszta? A főváros szomszédságában? Távol a periférián?

Amint a veszélyes hulladék kezelésének története mutatja: egyszerre távol és közel. Könnyen megközelithető a vidék, s az útmenti árkok, faluszéli szeméttelepek, a homokbuckák a pusztában elnyelik az ipari hulladékot, melyért egyébként tekintélyes summát kellene fizetni. Ha pedig akad megfelelő partner, hivatalos formát is lehet adni a dolognak. Nem véletlenül emlegetik egyre gyakrabban, hogy Pest megye az ország „méregtemetője”.

Apajpuszta népe gazdátlan övezetben, peremvidéken próbál boldogulni. Az ország szívében is mindmáig senkiföldjén.*

* Megjegyzés: A kéziratot március 28-án zártam le. Mire megjelenik, előreláthatóan újabb tények kerülnek a nyilvánosság elé. Úgy gondolom azonban, ezek a lényeget tekintve nem módosítják a képet, mely a történtek magyarázatát kereső állampolgár előtt kirajzolódott 1989 első néhány hónapjában.

77