Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Lovas Dániel: Még él a hallgatás törvénye (Apajpuszta - Méregtemető a nemzeti park szomszédságában)

egy kilométerrel arrébb. Nevezetesen Halász Dezső szólt nekem. Mondtam is az embereknek: fiúk, ne féljetek, nem lesz belőle semmi baj, mert a főnök ötlete volt.

— Rendben — válaszolták — ma úgyis kupameccs van. Este, amikor vége a közvetítésnek, elvisszük.

Másnap már nem volt ott a tábla.

Persze a Kiskunsági Nemzeti Park őre gyorsan felfedezte a csalafintaságot és visszahelyezték a határjelzőt. Amikor a nemzeti park igazgatója kérdőre vonta Halászt, az csak nevetett: — Biztosan vicceltek a fiúk!

A történethez tartozik, hogy a hatóság végül is áldását adta a veszélyeshulladék-tárolóra, ahol most 18 ezer hordó várja további sorsát.

* * *

A vizsgálat első szakasza lezárult, bár a kutatás még korántsem fejeződött be — hallhattuk a budapesti sajtótájékoztatón. A feltárások során négy helyen találtak elásott veszélyes hulladékot: a vegyi üzem területén, a gazdaság lánci kerületében, valamint a kommunális szemétlerakón és az úgynevezett úsztató laposon. A szeméttelepen kiásott három kutatóárokból újabb harminc hordó került elő, itt még további 150-200 várható.

A bírság és a helyreállítás végső összege túllépheti a 100 millió forintot — hangzott el a minden korábbinál nagyobb összeg. A legnagyobb visszhangot kiváltó bejelentés azonban az volt, hogy Halász Dezső munkaviszonya február 15-étó'l megszűnt. Kiválásával új korszak kezdődik nem csupán az ö életében, hanem a gazdaságéban is.

A sajtótájékoztató szigorúan szakmai jellegűnek indult, ám végül a felelősségről folyó párbeszéddé vált.

Az apajpusztai társadalmi küldöttség szóvivőjének szavaiból úgy tűnt, mintha az ott élőket jobban bántaná, hogy rosszat írnak községükről mint az immár bizonyított szennyezés:

— Úgy ítéljük meg, hogy a rosszul tájékozottak tájékoztatása demoralizálja a lakosságot. A Népszava legutóbbi cikke óriási felháborodást keltett. Tudomásom szerint rengeteg

74