Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Kovalcsik Attila: Evilági pokoljárás
a juhász megjegyzése („rámén maga erre”) ill. Zsolt a belgyógyász intései. Az öngyilkossághoz a végső lökést a „baljós jelek” adták: a barátai különböző okok miatt elmaradtak mellőle, kislányát végképp elnevelte tőle Zsálya, a főorvos és Tímea meghal. „... kiürült körülötted a világ: senki sincs, akit gyógyíthatatlan lelki nyavalyáddal megterhelj.” Miután mindezeket újra átélte, akkor szánja el magát. Csakhogy mikor már a hurokban a feje, eszébe jut még egy Zsályára mérendő csapás: „ ha már elmulasztottad az Országos Takarékpénztár megyei fiókjánál letétbe helyezni autód kulcsait, le kell azokat ereszteni a város szennycsatornájába, nehogy elhalámolhassa tragacsodat a hamarabb érkező örökös. Mindkét kézzel tarkód fölé nyúlsz, a hurkot föllazítani, hogy kihúzhasd belőle a fejed, ám ez a mozdulat kibillent az amúgy is ingatag egyensúlyi helyzetből: az írógép táskája megbillen, kicsúszik a talpad alól, felborul, csüngsz, lendülsz is egyet, de mire jól megszorulna felül a kötél, alul a zabszem, újból a szőnyegpadlón állsz, lúdtalpaid teljes felületén, hulló törmelék közepette, kis terpeszben és kissé bambán, mert mindenre számítottál, csak arra nem, hogy egy építőipari csalafintaság húzza keresztül számításaidat...” Ez a jelenet pokoljárás másik fő mozzanata: visszatérés a halálból. Ennek kellett megtörténnie ahhoz, hogy lelke egyensúlyát visszanyerje, megtisztuljon. „... most nyakadban csüng a gipszfoglalatú kampórend, ötvenéves fennállásod, írói nyűglődésed jutalmául, a Zsálya feletti győzelem elismeréséül vagy jelzésként, intelmül, hogy ne a halált sürgesd (úgyis eljön az, amikor jönnie kell), hanem az életre tájold be magad.” Zám Tibor életművében nem előzmény nélküli ez a mű, több szempontból vizsgálva sem. Jákó szerepel a Jelenések napja, a Hattyúdal és az Anyajegy c. írásokban (az utóbbi ráadásul önmegszólító). A halál tűnik föl a Lívia és a Hóban, hidegben c. novellákban, sőt a túlvilágjárás témája is megtalálható a Tanyai csodában. Azonban ez inkább a Tömörkény stílushoz hajló, anekdotikus elbeszélések közé tartozik. Nem példa nélküli a biblikus- mondái referencia sem. Ezek a motívumok azonban nem eredeti környezetükben jelennek meg, hanem a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán (pl. Jelenések napja, Ne vígy minket a kísértésbe, Gecsemáné). A Túl a poklon utáni műveknek állandó témája az elmúlás. A Hol volt, hol nem volt és főleg a „Már búcsúmat veszem ...” emelkedik ki ezek közül. Ez utóbbi a poklot járt Jákó utolsó éveinek megrázó krónikája. Zám Tibort általában szociográfusként tartják számon, de teljes képet csak szépírói munkássága ismeretében kaphatunk róla. Ezek ugyanis kiegészítik egymást: a szociográfia kérlelhetetlen logikájú tényei és a lírai feszültségű önvallomások, mint a Túl a poklon. Fiatal katona profilja 66 Ü