Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Kovalcsik Attila: Evilági pokoljárás
Koval esik Attila Evilági pokoljárás Zám Tibor: Túl a poklon „Minthogy pedig én szerfölött nagy kétségben voltam a lélek minemüsége felől, hogy voltaképpen mi is légyen az — mert a filozófusok állítása szerint láthatatlan, testetlen és szenvedést nem ismerő dolog—, ezért behatoltam a Purgatóriumhelyre . . (Tar Lőrinc pokoljárása) m ákó — többek között — az alábbi szavakat intézi feleségéhez, Veronihoz, a végső búcsú Vott: „ és azt is rühellené, hogy kufár lelkületű utódok bégessenek fölötte születésének, halálának évfordulója alkalmából vagy életművének méltatása ürügyén.” Csakhogy Zám Tibor sem kerülheti el sorsát: előbb-utóbb művei egyenként és összesen megméretnek és helyükre kerülnek az irodalomtörténetben. Én most csupán Túl a poklon c. regényének rövid elemzését kísérelem meg. Ez a mű életének egyik válságos időszakát dolgozza fel, mégpedig — miként a cím is utal erre — a pokoljárás témáját felhasználva. A pokoljárás (alvilág- vagy túlvilágjárás) ismeretes egyes antik mítoszokból és irodalmi alkotásokból, az európai és lovagi magyar irodalomból. E szüzsé két legfőbb mozzanata az alászállás és a visszatérés, mégpedig megtisztultam Pokoljárásként értelmezhető az író életének ez a szakasza, mely a regényben megjelenik, az infarktus és egyre romló házassága miatt. Ám inkább azt nevezhetjük pokoljárásnak, mikor az üres lakásban, végképp magányosan végigtekint az elmúlt négy év eseményein. „Magadba mélyedni készülsz, felleltározni az elmúltakat, kitudni szorongásod okát, megfogalmazni az »új helyzet, új tennivalók« programját, amiben, a régebbi lelki gyakorlatokból tudod, a környezet mellékes. A testhelyzet a fontos: a hanyatt fekvés . .. Könnyen nekihelyezkedsz a műveletnek, de nehezen fogsz hozzá, mert egyetlen hibásan megítélt részlet is eltorzíthatja a konklúziót: olyan rögtönzésekre késztet, hogy attól kódulsz.” Ez tehát az alászállás, de nem valamilyen rejtelmes barlangba, hanem egy sokkal rejtelmesebb dologba: saját leikébe. Az író megpróbál számadást készíteni önmagával, s ehhez két eszközt használ fel irás közben: a hasonmást és az önmegszólítást. Az előbbi gyakori módja prózairodalmunkban, hogy a szerző mintegy kívülről szemlélje önmgát, vagy esetleg valóban kifejezésre juttasson egy benne lakozó másik ént. Az önmegszólítás azonban ezidáig költői módszernek számított, s amint Németh G. Béla rámutat, a huszadik században jut jelentős szerephez, mégpedig a számvetés jellegű versekben. S éppen a számvetés teszi szükségessé és indokolttá az önmegszólítás alkalmazását a Túl a poklon-ban is. Az alászállás után tehát kezdődik a pokoljárás, melynek során egyre többször bukkan fel a halál motívuma, újra és újra megelőlegezve Jákó öngyilkosságát. Ez a motívum többszörösen szövi át a regényt: 1. Az alaphelyzetben, vagyis a jelen síkjában a kampó és a kötél egyértelműen az öngyilkosságot idézi fel. (pl. „Hanyatt a szőnyegpadlón, a fejed alatt egy kötélcsomóval, arcod felett egy kampóval...” Ehhez járulnak az emlékek felidézésekor megjelenő ismétlődő utalások. 2. Halálfélelem, melynek okai az infarktus (az első roham után egyre gyakrabban jelentkező tünetei) és Zsálya gyilkossági kísérlete. 3. Az intenzív szoba, ahol „minden este haldokolni kezdett egy ember”. 4. Tímea jóslata; Berci, 65
