Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (II. rész) (Fordította: Szenyán Erzsébet)
ban válaszoljak”. A Szolidaritás Bizottság elnöke: „Nem. Konkrét választ kérünk. Sorban minden pontra”. Természetes bizalmatlanságot táplálnak az általános válaszokkal, az általános nyelvhasználattal szemben. Tiltakoznak minden ellen, ami hamisságtól, hiányosságtól, gittrágástól, elkenéstől, mellébeszéléstől bűzlik. Fölléptek minden olyan mondat ellen, mely így kezdődött: „Miként azt önök is tudják. . . .” (éppen, hogy nem tudjuk!), „Miként azt önök is megértik. . . .” (éppen, hogy nem értjük meg!). A hajógyár egyik küldöttje: „Jobb a keserű igazság, mint az édes hazugság. Az édesség gyerekeknek való, mi pedig felnőttek vagyunk.” A sztrájk első napjaiban érezhető elkeseredésük mögött, a mögött a törekvésük mögött, hogy intézményes garanciákat követeljenek, folyton a be nem tartott ígéret szelleme lebegett. Azé az ígéreté, melyet 70—71-ben kaptak. Ők azt az ígéretet valóban komolyan vették, s egy olyan dialógus kezdetének tekintették, mely folytatódni fog, s mely — a gyakorlat bizonysága szerint — gyorsan és a munkások tudta nélkül megszakadt. Bölcsesség, megfontoltság és — ezt a szót akarom használni — humanizmus jellemezte őket. A legnagyobb büntetés az volt, ha valakit kizártak a sztrájkból. Emlékszem egy (különben elég ritka) jelenetre, amikor Gdanskban a hajógyári kollektíva úgy döntött, hogy eltávolítják az egyik embert, aki kompromittálta a gyárat. Walesa: „Mindenkit arra kérek, hogy ez az ember nyugodtan és bántódás nélkül hagyhassa el a gyárat. Méltóságteljes és emberséges viselkedést kérek.”. És még egy jelenet (szintén a gdanski hajógyárban), amikor Spanyolországból két trockista érkezett. A hajógyáriak megkértek, hogy tolmácsoljak a beszélgetésnél. Trockista: „Meg akarunk ismerkedni az önök forradalmával”. A Szolidaritás Bizottság elnökségi tagja: „Önök tévedésben vannak. Mi itt nem csinálunk semmiféle forradalmat. Mi az ügyeinket intézzük. Bocsássanak meg, de kérem, hogy haladéktalanul hagyják el a hajógyár területét”. „Ügyeinket intézzük”. Az is jellemző, ahogyan intézték. Nem volt abban egy szemernyi bosszú sem, nem akarták magukat kárpótolni, személyi ügyekbe semmilyen szinten nem szóltak bele. Ha ilyesmiről kérdezték őket, azt válaszolták, hogy „ezek nem fontos ügyek”, és hogy „különben sem lenne tisztességes dolog”. Ezekben az augusztusi napokban sok szó hirtelen megújult, hangsúlyt, fényt kapott; olyan szavak, mint becsület, méltóság, egyenlőség. Új lengyel nyelvlecke kezdődött. Témája: a demokrácia. Nehéz, keserves lecke lesz; szigorú és figyelő tekintetek ügyelnek arra, hogy ne lehessen puskázni. Ezért aztán lesznek elégtelen osztályzatok is. De a csengő már megszólalt, mindannyian beültünk a padba. Varsóból 1982 Krízis idején minden addiginál fájdalmasabban éli át az ember a szubjektív idő közti ellentétet, a saját, privát ideje és a nemzedékek, a korszakok, a történelem ideje közti ellentétet. Az az érzése, hogy minél könyörtelenebbül valósítja meg a történelem a maga nagy, hosszú távú céljait, az egyes embernek annál kevesebb 51
