Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (II. rész) (Fordította: Szenyán Erzsébet)
Ryszard Kapuscinski Lapidárium II. Gdanskból 1980 M. izénkét augusztusi nap a Tengerparton — Szczecin, aztán Gdansk és Elblag. Az utca hangulata nyugodt, de feszült is, a munkások érzik saját igazukat, ezért komolyak és öntudatosak. Ezekben a városokban új erkölcsiség győzött. Senki sem ivott, nem randalírozott, nem ébredt reggel nyomasztó, kába másnapossággal. A bűnözés nullára esett vissza, kihunyt a kölcsönös agresszivitás, az emberek szívélyesek, segítőkészek és nyitottak lettek. Vadidegen járókelők hirtelen megérezték, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra. Az új típusú emberi viszonyoknak ezt a mindenki által átvett mintáját a sztrájkoló nagyüzemek munkáskollektívái alakították ki. Ezekben a napokban látni lehetett, hogyan alakul a nagyüzem és a város viszonya. A több százezres város önként rendeli alá sorsát a hajógyáriak szándékainak és törekvéseinek, mert a munkások harcát a sajátjának tekinti, s erőfeszítéseiket támogatja. Mindenfajta, a sajtót és televíziót megtöltő, szóban és írásban terjesztett hír, mely szerint „a Tengerpart türelmetlen lakossága arra vár, hogy a sztrájkolok fölvegyék a munkát”, úgy hangzott ott, a helyszínen, mint valami komor tréfa, de mindenekelőtt mint sértegetés. A valóság egészen más volt: minél tovább tartott a sztrájk, annál szilárdabb lett a kitartás. Ezekben a napokban a hajógyár kapuit és más üzemek bejáratait elárasztották a virágok. Mert az augusztusi sztrájk drámai küzdelem volt, de ünnep is. A jogokért folytatott küzdelem és a Kiegyenesített Gerincek, az Emelt Fők Ünnepe. A Tengerparton a munkások szétzúzták a hivatalos helyeken és elit szalonokban divatos sztereotípiát: a melós fogalmát. A melós nem vitatkozik, a melós hozza a tervet. Ha szükség van a melós hangjára, hát csak azért, hogy felajánljon és teljesítsen. A melóst egyetlen dolog érdekli: mennyit keres. A gyárból hazafelé menet kihordja zsebében a csavarokat, drótokat, szerszámokat. Ha a vezetés nem volna résen, a melósok széthordanák az egész gyárat. Aztán a sörösbódék előtt ácsorognak. Aztán alszanak. Reggel, a munkásvonatokon kártyáznak. Ahogy beérnek a gyárba, máris mennek az orvosi rendelőbe, s betegállományba vetetik magukat. Nem könnyű a melósokkal! Nem lehet velük szót érteni! Minden fontosabb tanácskozáson szóba kerül ez a gond. Ugyanakkor a Tengerparton, majd az egész országban is, az elégedett önmegnyugtatás eme gőzfelhője mögül kibontakozott az új munkásnemzedék fiatal arca. Azé az intelligens, gondolkodó munkásnemzedéké, mely tisztában van a társada49
